Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

38. Schmidt, Leopold: Das alte Volksschauspiel des Burgendandes. Wien, 1979. 99-114. 39. Dörrer, Anton: Tiroler Fasnacht. Innerhalb der alpenländischen Winter- und Vorfrühlingsbräuche. Wien, 1949. 40. Beitl, Richard: Deutsche Volkskunde. Berlin, 1933. 199.; Fehrie, Eugen: Feste und Volksbräuche in Jahreslauf europäischer Völker. Kassel, 1955. 21, 26, 61. 41. L. részletesebben Bäumet, Jean: Spanyolországban. Alsó-Navarrában a Zamalgo nevű lómaszkos játék a %amal%ain-na.\ hozható kapcsolatba. 42. A példákhoz: Alford, Violet The Hobby Horse and Other Animal Masks. Folklore. LXXIX. 1968. Nr. 2. 122-134.; Peate, Jorwerth: Mari Lwyd — Lair Bhán. Folk Life, I. 1963. 95—96.; Bäumet, Jean:\. m. 61—73. További hivatkozásokkal. Figyelemre méltó a csattogtatós lómaszk összevetése a hasonló típusú kecskemaszkkal: Bosse Griffiths, Kate: „A Skull in the Ribbons of a Bride" in Wales and in Hungary. Gower, vol. 20. 1969. 35-38. 43. D^sanelid^e, Dimitrij: Gruzinszkij tyeatr. Tbiliszi, 1959. 28-29. 44 Dömötör Tekla: i. m. 237. 45. Néhány munka a gazdag irodalomból: Schlieben, A.: Das Pferd des Altertums. Leipzig, 1867.; Negelein, J.: Das Pferd im Seelenglauben und Totenkult. Zeitschrift des Vereins für Volkskunde, 1901.; Koppers, Wilhelm: Pferdeopfer und Pferdekult der Indogermanen. Leipzig, 1936.; Bleichsteiner, Robert Rossweiche und Pferderennen im Totenkult der kaukasischen Völker. Wiener Beiträge zur Kulturgeschichte und Linguistik, 1936. 414-495., Findeisen, Hans: Das Tier als Gott, Dämon und Ahne. Stuttgart, 1956.; Saisie, Karl: Tier und Mensch, Gottheit und Dämon. Das Tier in der Geistesgeschichte der Menschheit. München — Basel - Wien, 1965.; Icke-Schwalhe, L.: Das Pferd in Mythologie und Kult bei Adiväri-Gruppen in Zentralindien. Dresden, 1968.: Marinescu, Marina: Cu privire la istoria unei imagini ín arta popularä romäneascä — calul si cäläretul. Revista de etnografie si folclor, XXIII. 1978. 61-77. 46. Bálint Csanád: A ló a pogány magyar hitvilágban. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970/1. 31—42. 47. Diószegi Vilmos: A honfoglaló magyar nép hitvilága (ősvallásunk") kutatásának módszertani kérdései. Ethn., LXV 63-64.; Diószegi Vilmos: A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben. Budapest, 1958. 182-195. 48. Dienes István: A honfoglaló magyarok lélekhiedelmeinek régészeti bizonyságai. In: Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához, 3. Budapest, 1978. 37-38. 49. Kovách Aladár. A lókultusz maradványa a Tolna megyei Sárközben. Ethn., XIV. 1903. 139-141. 50. Gyallay Domokos: A fehér ló szerepe a székely hagyományban. Ethn., LXXIII. 1962. 389—399.; S^abó Ernő: A házi állatok a magyar szólásokban. A ló. Magyar Nyelvőr, XXIII. 1894. 155-162. (kiegészítés: 498.); Gelei József: A ló a magyar szokásszólásban. Magyar Nyelvőr, LXXIV. 1950. 38—45.; Róheim Gé^a: Magyar néphit és népszokások. Budapest, 1925. 9—11.; Kri^a Ildikó: A „táltos" és a „táltosfiú" mesetípus és e képzet hiedelemmondai vonatkozásai. Népr. Közi. IX. 1964. 51. Ez a jelentős anyag összefoglalóan még nincs feldolgozva. Egy idevonatkozó részlet: Sólymos Ede: Lófejes házak Baján és környékén. Műemlékvédelem, XXV 1981. 187-189. Nemzetközi vonatkozásban lásd: Wolfram, Richard: Die gekreutzten Pferdeköpfe als Giebelzeichen. Wien, 1968. A lókultusz párhuzamainak vizsgálatához kitűnő anyagot közlő tanulmány: Keresi Agnes: Lókultusz az észak-eurázsiai finnugor népek és oroszok halotti szokásaiban. In: Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához, 10. (szerk.: Hoppal Mihály—Nóvák Uisyló). Budapest, 1982. 26—43. Több ide vonatkozó összehasonlító adatot foglal össze: Bartha Elek: Házkultusz. A ház a magyar folklórban. Debrecen, 1984. 52. Moszyriski, Ka^imier^. Kultúra ludowa Slowian II. Kraków, 1939. 997-999. 53. Prokosch-Kurath, Gertrude: Goat.; Goat Dance, In: Standard Dictionary of Folklore Mythology and Legend (red.: Ixach, M.), I. New York, 1949. 456.; Uungman, Waldemar. Traditionswanderungen Euphrat-Rhein, I. Helsinki, 19371938. 265. 54. Moszyriski, Ka^imier^. i. m. 1000.; Propp, Vladimir Jakovlevicr. Russzkije agrarnije prazdnyiki, Leningrad, 1963. 111. 55. Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun. Budapest, 1960. 79. 56. Magyar és Erdélyországi O és Új Kalendárion Krisztus Urunk Születése után 1826-ik esztendőre, Győrben. 57. A kutatók utalnak arra, hogy a bre^aia-nak kecske-, róka-, gólya vagy darufeje van. Pop, Mihai: Bräuche, Gesang und Spiel zu Neujahr in der heutigen rumänischen Folklore. Beiträge zur Sprachwissenschaft, Volkskunde und Literaturforschung. Berlin, 1965. 320. 58. Vrahie, Gheorghe: Teatrul popular rumänesc. Studii si cercetari de istorie literarä si folklór, 1957.; Vulcänescu, Romulus: Mästile populäre. Bucuresti, 1970, 137 kk. 59. Mangiuca, Simeon: Dako-romanische Sprach- und Geschichtsforschung, I. Oravicza, 1890. 201 kk.; vö.: Sebestyén Gyula: A regösök. Budapest, 1902. 205 kk. 60. Flegont, Olga: The. Mos in the Romanian Popular Theatrical Art. Revue Roumanie d'Histoire de l'Art. III. 1966. 122 kk.; Titkin, H.: szótárában olvashaté) a capraval (kecske) kapcsolatban: „Art Spiel bei der Todtenwache, wobei sich ein Bursche als Ziege verkleidet." Rumäischdeutsches Wörterbuch, I. Bukarest, 1903. 283.