Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.
embert mozgató dramatikus szokásoknál van példa organizátor, a játékot betanító személy működésére. Ez pedig a szokás életében az egyén szerepének felértékelődéséhez vezet. A dramadkus szokások, jelenetek szereplői és nézői ugyanakkor gyakran alig különíthetők el egymástól, s gyakran előfordul, hogy a néző hosszabb-rövidebb időre a játék szereplőjévé lép elő. A szereplők és nézők mellett a népi színjátszás dramaturgiájában nem kis jelentősége van a színhelynek és a kellékeknek, kivált a maszkoknak. A dramatikus szokások és színjátékok egy részének jellegzetes kezdő, nyitó formája van. Ennek funkciója megegyezik az antik játékok prológusáéval, amelyben a népi játékokhoz hasonlóan tájékoztatást kap a néző a bemutatandó darabról. A prológus igen gyakran bekérető formulával párosul, amelynek a már emk'tett expozíció mellett egyik célja a játszási engedély megszerzése. Egyes esetekben, különösen a lakodalmi játékok sorában a prológus a szórakoztatás funkcióját is betölti, így voltaképpen önálló, egyszemélyes játékká válik. A magyar népi színjátékok és dramaturgikus szokáshagyomány vizsgálata során rendre felvetődnek és egyes játéktípusoknál központi helyre kerülnek az interetnikus kapcsolatokkal összefüggő kérdések. Választ keresve az átadás-átvétel irányára, a magyar és a nemzetközi anyag ismeretében nyilvánvalóvá vált, hogy ez a problémakör a jelenetek, maszkok minden egyes típusánál más és más irányú megközelítést igényel. Különösen sokrétűek és bonyolultak azok a kapcsolatok, amelyek a Kárpát-medencében élő népek több mint egy évezredes együttélése során a dramatikus játékokban tapasztalható nagyszámú egyezés, hasonlóság, párhuzam létrejöttéhez vezettek. Figyelembe kell itt vennünk, mint ahogy azt a vizsgálatok során meg is tettük, a településtörténetet, az etnikai folyamatok különböző formáit, a migrációt, a kolonizációt, az asszimilációt, a nyelvi és vallási különbségeket, s a társadalmi fejlődésben való eltéréseket is. A magyar népszokások és hiedelmek kutatásában már régóta nagy hangsúlyt helyeznek az összehasonlító vizsgálatokra. A főcél általában a minél nagyobb számú nemzetközi párhuzam felsorakoztatása, s az átadás-átvétel irányának, tehát a hagyomány eredetének megállapítása volt. Nem mellékes azonban az a körülmény, hogy a szokások, hiedelmek más kérdéseket is felvetnek, s annak szem előtt tartása sem, hogy az egyes szokások más és más társadalmi-földrajzi körülmények között, más formában és különböző ideig működtek. Kétségen felül áll, hogy a Kárpát-medencében élő népek dramatikus szokásaiban és színjátékaiban igen nagyfokú hasonlóság figyelhető meg, ami feltételezi az egymás mellett élő népek közötti kulturáks kapcsolatokat, különösen magyar-szláv, illetőleg német vonatkozásban. A kapcsolatot és az eredetet illetően az eddigi teóriáktól eltérően azt hangsúlyozom, hogy a szokások vándorlása egybeesik a szokást gyakorló közösségek migrációjával és letelepedésével. Nem a hagyomány vándorol tehát, hanem annak őrzői tesznek meg nagy utakat, s telepítik át magukkal kultúrájukat is. A műveltségi elemeknek ezeken a szálain találkoznak azok az európai népek is, amelyek egymással közveden kapcsolatban sohasem állottak. A magyar népi színjátszás és dramatikus szokásanyag jól bizonyítja, hogy a magyar nép ezen a téren sem szegényebb környezeténél, hanem sok tekintetben egyedülálló, önmagát mindig megújító hagyománya volt. Ugyanakkor a magyar dramatikus játékok és maszkok az európai népek szokásaival mutatnak rokonságot. A hasonlóságok, az olykor meglepő egyezések azonban, mint a fentebbiekből is kitűnt, nem jelentik a kulturális elemek átadásának és átvételének formális mechanizmusát, hanem azt mutatják, hogy a magyarság is bekapcsolódott abba a kulturális körbe, amely e téren is az európaiság felé való sajátos igazodást jelentette. Szükségszerű fejlődés volt ez, amelynek során a honfoglalás előtti kulturális elemek újabb és újabb motívumokkal ötvöződtek, s amely nyomán a magyar nép folklórját karakterisztikusan jellemző műfaj jött létre.