Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

széles körben ismeretes volt. A szokásgyakorlat azonban lényegesen különbözik azoktól a magyar változatoktól, amelyeket szobai játékként a temetést parodizálva, az egyházi szertartás ceremóniáját utánozva mutattak be. A magyar hagyományban a temetés paródiája — bár alapmotívumaiban kapcsolódik a szomszédos és távolabbi népek szokásaihoz - sajátos belső fejlődésű színjátéknak tekinthető. A szlovák halottas játékokkal kapcsolatban említettük az ítélkező játékokat. A szlovák változat párhuzamba hozható a palóc rabvágással és az anyaországi szlovákoknál (Nyitra környéke) ismert pálenie dedaval (apóégetés). (L. a Halállal büntető, ítélkező — kivégző játékok és a bűnátvitel című fejezetet.) A magyar és a szlovák játék közötti meglepő hasonlóság nem csak sugallja, hanem eleve feltételezi a szlovák—magyar kapcsolatot. Ezt azonban csak településtörténeti adatokkal lehetne igazolni. Közveden kölcsönhatás a keleti palócok és a Nyitra környéki szlovákok között nem lehetséges. A közbeeső területeken a játék nem ismeretes, tehát szokásvándorlásról sem lehet szó. Azonban feltételezhető a szokás migrációja együtt a szokáshordozókkal azok ősi lakhelyéről más területre való áttelepülésekor. Ez esetben a szokás együtt vándorol a szokást gyakorlókkal, s az átadás-átvétel, az interetnikus kapcsolat nem tételezhető fel. Fel kell azonban vetnünk a német kapcsolat kérdését. Az ítélkező játék (Narrengericht) nagyszámú párhuzama ismeretes a különböző német nyelvterületeken. A játék terjedését elősegítették a német (főleg bajor) telepesek. A keleti palóc Sajónémetiben ez különösképpen feltételezhető, ahol a játék néhány terminológiája minden kétséget kizáróan német eredetre mutat és a szokás migrációjáról beszélhetünk. A bolondbíráskodásban gyakran nem személyeket, hanem állatokat ítélnek halálra. A magyar lakodalmi szokáshagyományban Kelet-Magyarország és Észak-Magyarország területéről maradtak fenn emlékek az állatok — kakas, tyúk - elítéléséről. Néhány magyarországi szlovák településű faluban nagy hagyománya van ennek a játéknak. Az anyaországi szlovákok körében is széles körben ismeretes a kakasütés szokása. Hasonlóképpen bőséges párhuzamokat találunk a magyarországi német hagyományban. A játék Európa-szerte elterjedt. Az elterjedési terület és az összehasonlító vizsgálat nyomán megállapítható, hogy a magyar hagyományban a kakasütés idegen eredetre, a magyarországi nemzetiségek szokásaira, Észak-Magyarországon szlovák, Dunántúlon szlovák, német és Erdélyben szász kapcsolatra vezethető vissza.

4 Hasonlóképpen német eredetű a tokaj-hegyaljai szüreti szokások Bacchus figurája, a táncos kerék és a bodnártánc. A Bacchussal, amelynek a magyar megfelelője bakus, baksus, bizonyos szlovák párhuzam is megfigyelhető. Egy múlt századi leírás szerint Bacchus a kapásbál a kapásfelvonulás jellegzetes figurája volt. A kutatók sajátos tokaj-hegyaljai jelenségnek tekintik a szőlőművelés hagyományában. A névvel összefüggésben meg kell említenünk a palóc bakust, amely farsangi maskarást, alakoskodót, gyermekijesztőt jelent. Ide kapcsolható a szlovák bakus, amelynek minden bizonnyal a palóc bakust, bakkus% az eredetije, a hangalak teljesen megegyezik, s lényegében az is, amit mindkét nyelvben jelent: maszkos alakoskodó, farsangi játékos. Éppen így azonban felvethető a palóc bakus% szlovák nyelvből való átvételének a lehetősége. A szlovák néphagyományban hamvazószerdán van apochovávanie basy (bakusa), azaz a bőgő temetése. A palóc bakusz eredhet a szlovák népnyelvnek ebből a bakusából is. A maszkos, rongyos, ijesztő öltözetű alakoskodók a farsang végén „eltemették" a nagybőgőt, aminek a játékra vonatkoztatott neve könnyen átkerülhetett általában az alakoskodó játékosok megjelölésére, amint azt az említett palóc példákban is láttuk. A korábbi kutatás úgy vélte, hogy a Bacchusjárást a magyarok cseh és szlovák közvetítés révén vették át. Kétségtelenül igaz, hogy a cseh hagyományban jelentős Bacchus-hagyomány ismeretes, azonban ha a szokás vándorlásának az egyenes útját nem látjuk és a környező magyar nyelvterületen sehol sem ismeretes, akkor joggal kételkedhetünk az átvételnek ebben a formájában.