Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

köszöntők az adományszerző kántáló szokásokhoz is kapcsolódnak. Ezekben a prológus lényegében azonos a produkcióval. Amint az eddigiekből láthattuk, a dramadkus szokások, színjátékszerű táncos, komikus jelenetek és különböző szobai játékok egy részéhez elmaradhatadanul hozzákapcsolódik a bekérető formula, a prológus. A fentiekben a színjátékszerű szokások három nagy csoportjának idevonatkozó anyagát érintettük. Nem foglalkoztunk a pünkösdölés, a regölés stb. bekéretőivel, mivel azokat a szokások más csoportjába sorolhatjuk. A vizsgált bekéretők funkciójukban lényegében azonosak, azonban több ponton a tartalmi és a formai különbségek jól megfigyelhetőek. A három különböző alkalom dramatikus játékaihoz kapcsolódó bekérető-beköszöntő formulák között kétségtelenül az egyszerűbb, ugyanakkor azonban a kötöttebb, a hagyományosabb formát képviseli a bedehemes játékok belépője. A bekérés, beköszöntés a játék egyik szereplőjének a feladata. A karácsonyi hangulatnak és a bemutatandó játék tartalmának megfelelően a beköszöntő szöveg emelkedettebb hangvételű és már elöljáróban jól utal az elkövetkezendő cselekmény komolyságára. A farsangi fonóházi játékokban — néhány kivételtől eltekintve — külön személy a bekérető, aki nem szereplője a bemutatandó jelenetnek. A bejelentő közli, hogy társai milyen produkciót kívánnak bemutatni. A fonóházi játékok rendkívül változatosak s így föltédenül szükséges, hogy a bekérető a cselekményre utaljon. Lényeges különbség a bedehemes játékokkal szemben, hogy ezeknél már kötetlenebb a bekérető formula. Sokkal több benne a rögtönzés. A bekérető egyéni szereplése nagymértékben befolyásolhatja az engedély megadását. Amíg a bedehemes játéknál egyáltalában nem kétséges, hogy a játékosokat beengedik a házba, függedenül a bekéretés formájától, addig a farsangi fonóházi játékoknál előfordulhat, hogy nem kapnak engedélyt a belépésre. Ezért nagyon fontos, hogy a bekérető személy megfelelő hangulatot teremtsen, határozott fellépésével biztosítsa a befogadást. Kétségtelen, hogy a bekérető formulák között kiemelkedő jelentősége a lakodalmi színjátékszerű szokások, maszkos jelenetek köszöntőjének, behívójának van. Jelentőségét különösen emeli az, hogy az ide tartozó szokások többségében valójában a bekéretés azonos a játékkal. Ha az alakoskodók nem mutatnak be önállóan jelenetet, voltaképpen a megjelenésükre szabott verses formula nyújtja a produkció lényegét. A maszkos, komikusan öltözött alakok bizonyos vonatkozásban aktív jelenléte nagymértékben meghatározza a jelenet hatékonyságát. Mivel tehát a szöveg elmondása alatt az alakoskodók jelen vannak, tulajdonképpen már nem egyszerűen bekérétesről van szó, hanem magáról a produkcióról. Természetesen, ahol a beköszöntő után a jelenet — mintegy következő felvonásként — kiegészül az alakoskodók valamilyen tréfa játékával, az esetben a bemutatás, a prológus kettős funkciót tölt be. Egyrészt önmagában is produkció, másrészt kitűnően előkészíti a közönséget a játékra. A lakodalmi játékok mindig vidámságot, derűt sugároznak. A jelenetek többnyire a bohózat felé hajlanak. A prológus tréfás szövege mintegy előre jelzi a játék jellegét és fokozatosan emeli a közönség hangulatát a derűtől a harsány nevetésig. E tekintetben a prológus a játék funkcióját tölti be. Monológ statisztákkal.