Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.
megtudják, hogy a lakodalmat parodizáló jelenetet látnak majd, s a házasulandók nevéből — Lökődi Gyurka, Tárcsa Marcsa — már a tréfás, mókás, kissé obszcén játékra következtethetnek. A bekérető jelentésére és kérésére a házigazda vagy a háziasszony válaszol, általában csak egy-két szóval: „Jöhetnek!" „Na, haddjöjjenek!" „Jöhetnek, hajók lesznek!" Ritkábban hagyományos verses válaszformulák is vannak. Természetesen alkalomszerűen a rögtönzés számos egyedi variánst eredményezhet. Az engedély megadása után a bekérető személy kinyitja az ajtót és kiszól a várakozó játékosoknak: „Na gyertek befele!" Vagy: „Jöhettek!" Olykor a bekéretőnek már az utolsó szavára — lényegében a válasz megvárása nélkül — belépnek a játékosok. Amikor bemennek a szobába, a bekérető félreáll, s nézőként figyeli a jelenetet. A maszkos játékok, az állatalakoskodó jelenetek befejezésekor rendszerint ő megy ki utoljára a szobából és elköszön a jelenlévőktől. A prológusnak, a bekérető formulának rendkívül fontos funkciója van a lakodalmi maszkos játékokban. A lakodalmi színjátékszerű jelenetek a bemutató szereplők szerint két nagy csoportba sorolhatók. Az egyikbe azok a játékok tartoznak, amelyeket a lakodalomba hivatalos vendégek játszanak. Ezekhez nem kapcsolódik prológus, vagy csak ritkán. A második csoportba a maskurások, macskurások, a szűrösök, a hívatlanok jelenetei tartoznak. A maszkos alakok „színre lépését" az alföldi lakodalmakban kivétel nélkül megelőzi a prológus valamilyen formája. A hívatlanok az alföldi lakodalmaknak szinte elmaradhatadan alakjai voltak. A vacsora után, többnyire éjfél körül érkeztek a lakodalmas házhoz. Két-három legény ment együtt. A vőfélynek szóltak, jelentse be a házigazdának, hogy bemehetnek-e? Ha az engedélyt megkapták, kiszóltak nekik: „Jöhetnek a szűrösök!" Egy nótát húzattak nekik. Megtáncoltatták a menyasszonyt. Adtak nekik italt s ételt is. Egy tánc után azonban el kellett menniük. Ha azonban a szűrösök a vőfély barátai voltak, akkor betaposásvg, azaz a lakodalom befejezéséig ott maradhattak. Néhol a hívatlanok éjfél előtt érkeztek a lakodalmas házhoz. A vacsorát követő harmadik-negyedik tánc után került sor a maszkos alakok beengedésére. A fejükre harisnyát húztak, vagy korommal, mésszel bekenték az arcukat, hogy ne ismerjék meg őket. Kezükben fakanalat vagy vesszőt tartottak, amivel ráütöttek annak a kezére, aki le akarta rántani az álarcukat. A vőfély vagy a násznagy fogadta őket. Megkérdezte tőlük: „Honnanjöttetek? Van-e útleveletek?"'A maskurák nem szóltak, csak fejükkel intettek és átnyújtották az „údevelet": egy írás nélküli papírt vagy tőzeglapot, vagy a kemence előtét. A vőfély vagy a násznagy arról „olvasta" a bekérető szövegét. A lakodalmi maszkos alakoskodók bekéretője, inkább bejelentője vagy behívója a vőfély, ritkábban a násznagy. Van azonban arra is példa, hogy a lakodalmi alakoskodókkal éppen úgy, mint a fonóházban jeleneteket bemutató játékosokkal, külön bekérető személy jár. így pl. sok helyen a hívatlanokat egy megbízott legény vezette be a lakodalmas házba, aki engedélyt kért a megjelenésre és beköszöntőt mondott a násznépre. Ezek kalapjukat mélyen a szemükre húzták, olykor bekormozták az arcukat, hogy ne ismerjék fel őket. A vőfély jelentette be, hogy hívatlanok érkeztek és azok egy nótán táncolni szeretnének. A lakodalmi bekéretőkkel kapcsolatban szükséges hangsúlyoznunk, hogy az alakoskodók általában már bent vannak a házban akkor, amikor a vőfély a bemenő verset, az útlevelet, a bekireckedő levekt, a beköszöntőt elmondta. Ritkábban fordult elő az előzetes bekéretés. Tulajdonképpen bemutatásról van szó. Lényegében a vőfély egyfajta produkciójának lehettek tanúi a jelenlevők. Tréfás szövegű bemutatásán a közönség éppen úgy szórakozott, mint az alakoskodók játékán. A nagyszámú példából a medvemaszkos játékost bejelenté) prológusok közül idézünk egy rövid változatot. 12 Engedelmet kérek, itt gyön egy friss vendég, De mivel idegen, nem beszél az mindég. Levele által kér tőletek is szállást,