Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
A keleti szlávok körében erősen el voltak terjedve a különböző halottas játékok. Ezeknek a játékoknak a lényege abban áll, hogy a házba egy halottnak öltözött személyt vittek és éneklés közepette siratták. Az ilyen játékok a karácsonyi-újévi időszakban rendkívül népszerűek voltak. Jogosan vetődött fel a kutatókban az a kérdés, hogy van-e és milyen összefüggés van a halottas játékok és a halottkultusz, valamint a téli időszak és a vegetáció között. Csicserov V. I. szerint a temetkezési témát az embernek a termeléssel kapcsolatos cselekedetei hívták életre, amelyek a természet erőitől függtek. A halottak és a család őseinek az ember életében elfoglalt szerepéről való elképzelések konkredzálták és alkották ezeknek a játékoknak, szokásoknak a magvát. Az a hit, hogy a halott hatással van az élőkre, ahhoz vezetett, hogy megszerezzék annak a segítségét, a védelmét. A halottas játékok szervesen kapcsolódnak a karácsonyi-újévi szokáskörbe, mivel a természet halálával vannak összefüggésben és kifejezik annak az állapotát, valamint másrészről az ősökkel állnak kapcsolatban, akiktől a jövendőbeli jólétet várják. így ezekben a játékokban két ősi agrártéma olvad össze: az elkövetkezendő termékenységé és a leküzdendő halálé. 238 Propp V. J., aki hangsúlyozza, hogy a holtakról különböző formákban való megemlékezés a rituális agrárünnepek állandó elemeinek egyike, más irányból közelít a halottas játékok problémaköréhez. Nem fogadja el a téli halottas játékokról Csicserov V. L-nek azt a megállapítását, hogy azok a természet téli halálát és a nap kialvását idézik. A probléma elsősorban abban rejlik, hogy a téli napforduló következtében nem a nap kialvása, hanem ellenkezőleg, a nap energiájának megújhodása, a természetnek is a tavasz felé fordulása megy végbe. 239 Propp V. J. nem tagadja, hogy az orosz agrárrítusokban vannak olyan vonások, amelyek a halottak és a gabonafélék kapcsolatára mutatnak, azonban a halottas játékok funkcióját tágabb összefüggésben keresi. Kutatási módszerére a komplex vizsgálat a jellemző. A korábbi kutatás hibáit leginkább abban látja, hogy az egyes ünnepeket egymástól függedenül vizsgálta. Ő továbbmegy és a halottas játékokhoz hasonló, illetőleg lényegileg azonos, más időpontokban előforduló játékokat vesz vizsgálat alá és azokat egymással összeved. Arra a meglepő eredményre jut, hogy szinte az év majdnem minden időszakában vannak analóg szokások. így pl. a karácsonyi-újévi halottas játékokat követően farsangkor szalmából bábut készítettek. Férfi- vagy női ruhába öltöztették. Éppen úgy, mint a halottas játékokban megtaláljuk a papnak öltözött személyt, aki miután a bábut a falun végigvitték, egyházi szertartást utánzott, a jelenlévők jajgattak, majd a bábut széttépték vagy elégették. Darabjait, ill. a hamuját szétszórták. Nem sokkal farsang után hasonló cselekmények zajlanak le a pünkösdi időszakban. Pünkösd előtd héten nyírfát vittek a faluba. Férfi- vagy női ruhába öltöztették. Pünkösdkor a mezőn széttépték, beledobták a rozsba, vagy abba beleállították, vagy pedig vízbe vetették. Hasonló események történtek a nyári napforduló időszakában is. Az Iván-napi tűzben bábukat égettek el. A temetési szertartásokhoz tartozik Kosztroma, Jariló, Moréna stb. temetése is. Ezeket férfi- vagy női ruhába öltöztetett bábu személyesítette meg. Végighordozták a falun, ezután vízbe vetették vagy eltemették a mezőn. Ezeknek a szokásoknak a fő formáit minden európai nép ismeri. Különbség van az időszakokban, a részletekben, az elnevezésekben, a megjelenési formákban és természetesen abban, ahogyan az egyes népek a különböző szokásokat magyarázzák. Joggal ved fel Propp V. J. a kérdést, miért van az, hogy a nevek, az attribútumok, az időpontok különbözősége ellenére a szokások mégis egységesek, sőt az egyformaság odáig vezet, hogy az egyik név helyett nyugodtan használhatjuk a másikat. 238 Csicserov V. I, 1957. 203, 211. 239 Propp V. ]., 1963a. 70.
