Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

nyomán megállapítható, hogy a szokás életben maradása és fenntartása lényegében egy, a szokás tekintetében a közösségből kiemelkedő egyén, Küsmődi Bálint személyének tulajdonítható. Küsmődi, aki maga is mindig aktív szereplője volt a bedehemes játékoknak, kimagasló organizátori tulajdonságokkal rendelkezett. A régi otthonuk elhagyása után mintegy 6—7 év telt el az új lakóhelyükön, amikor a bedehemes játékot felelevenítették. A régi, hagyományos betlehemi játékszokások közé való visszamentése Küsmődi érdeme. Küsmődi elsősorban azáltal emelkedett ki a közösségből, hogy a szokást, annak anyagát, a különböző szerepeket egyaránt tudta. Jó memóriája volt és különös hajlama, érzéke a játékra, az emberekkel való foglalkozásra. Nem volt különösebben alkotó egyén: nála a hagyományőrző elv az volt, hogy a régi szokást, a hagyományosan kialakult formákat megőrizze, megőriztesse és továbbadja. Nem kétséges, hogy mindezeket, vagyis a korábbi, a hagyományos formákat a közösség más tagjai is, különösen az idősebbek, vagy a játékban már korábban részt vevők ugyancsak ismerték, de Küsmődi éppen azáltal különbözött közösségének többi tagjától, hogy a játékokban való kiváló szereplés, a játék alapos tudása mellett a periodikus ismétlést, a közösségi tradíció által elfogadott szokás gyakorlását biztosította. Jól bizonyítják ezt azok az adatok, amelyek szerint a közösségből való elköltözés, vagy ezeknek az egyedeknek a halála igen gyakran a szokás rövidebb vagy hosszabb időre való elmaradását, sőt teljes eltűnését jelend, így történt pl. a Ditróval szomszédos közösségekben is, ahol Küsmődiék elköltözése után többé nem rendezték meg a bedehemes játékokat és hasonlóképpen Budajenőn Küsmődi halála után.

6 Hasonlóképpen Csíkcsobotfalván a bedehemes játék betanítása, megszervezése ugyancsak egy személy, Petres János nevéhez kapcsolódik.

7 Figyelemre méltó itt az a tény, amit erősen kell hangsúlyozni, hogy a játék, a szokás iránt megvan az igény, bizonyos belső inspiráció a szokásközösség tagjaiban, mert enélkül a kiváló képességű egyedek sem tudnának komoly és hosszan tartó eredményt elérni. Csíkcsobotfalván a betiehemezést hosszú szünet után a közösség tagjai, egy csoport kezdeményezte. Tanítóra, organizátorra volt azonban szükségük, aki a játékok bemutatását megfelelően előkészíd. Ilyen egyén nélkül a közösség tagjainak a régi hagyomány iránd ragaszkodása és igénye nem nyert volna kielégítést és megvalósulást. A csíkcsobotfalvi Petres János idős ember élete során rendkívüli gyakorlatot szerzett a bedehemes játékok előadásában és megszervezésében. A szokásközösség tagjai által elismert egyén volt, akinek a játék tanítása során mindenben alávetették magukat. Petres János és a hozzá hasonló egyének a szokásnak nemcsak egyszerű továbbadói, hanem újrateremtői és alkotói. Az ilyen típusoknak köszönhető, hogy a hagyomány, az őáltaluk kézben tartott szokás évek, sőt évtizedek során megőrződik, nem bomlik szét, nem szűkül szövegében és formájában. De ugyanakkor, ezeknek az eltűnése után, ha hozzájuk hasonló kiváló képességű egyedek nem maradnak hátra, a szokás pusztulásával lehet számolni. A szatmári farsangi játékok kutatásánál megállapíthattuk, hogy a játékok elsősorban azokban a falvakban „virágzottak" ahol kiváló szervezők és jó képességű játékosok voltak. Szatmárban szinte mindenütt ismeretes a farsangolás. Legtöbb helyen azonban csak egy-két egészen egyszerű formával találkozhatunk. Ezeken a helyeken a szokást valójában csak a periodikus puszta ismétiés éltette, viszont nem kétséges, hogy a szokás a hagyomány iránti pszichikai igényből táplálkozott. Azokban a közösségekben azonban — mint pl. Szamosszegen, Panyolán, Nagydoboson —, ahol a farsangi időszak szokásai mögött organizátori egyén állott, a játékok rendkívül változatosak, kidolgozottak voltak és minden tekintetben összhangba kerültek a szokásban aktívan részt nem vevő közösségnek - valójában az egész közösségnek — a farsangi időszakban ezekkel a játékokkal szemben támasztott igényeivel. Szamosszegen Csóka Mózes, Panyolán Szabó Gusztáv, Nagydoboson Toronyica Sándor irányította és szervezte a játékokat. Tevékenységük vizsgálata nyomán leszűrhető az a tanulság, hogy a farsangi játékok fejlődését tekintve kiemelkedő a szerepük, mert gyakran a iszemélyükhöz