Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

Az észak-magyarországi fonókban az előzőkhöz hasonlóan jelentek meg a betyárok. Bő gatyát vettek fel, pitykés mellényt öltöttek, lobogós ujjú inget húztak, sarkantyús csizmájuk volt, kezükben karikás ostort vagy csörgősbotot tartottak.

3 A betyármaszkos alakoskodók a népélet legkülönbözőbb alkalmain megjelentek. Kedvelt figurái voltak a lakodalmi, a fonóházi játékoknak, szerepeltek a farsangi, a szüreti maszkos felvonulók között és felbukkantak a különböző munkaalkalmak — kukoricafosztó, aratás, dohányfűzés stb. - játékaiban is. A szobai jelenetek egy részében a betyár csak mint jelmezes alak jelent meg az előírt szerep vagy játék nélkül. Voltaképpen csak a jelmezeivel, a betyár személyének az alakításával igyekezett érdeklődést kelteni. A betyárok megjelenéséhez — elsősorban a fonóházakban — dalolás és tánc kapcsolódott. Az „elegánsan", „úri" módon öltözött betyárokkal a résztvevők szívesen daloltak és táncoltak. A dalolásra és a táncra éppen a betyárok megjelenése inspirálta a jelenlévőket, s így e tekintetben fontos funkciójuk volt. A betyárok zárt térben való megjelenését rendszerint előzetes bekéretés, behívás előzte meg. Ez a szöveg — prológus — többnyire a helyi szituációhoz, olykor a maszkos, jelmezes alakokhoz kapcsolódott. A bekéretés formuláiból pl.: „Befogadják-e Fehér László, Angyal Bandi csapatát?" „Megérkezett Rózsa Sándor bandája, befogadják-e?" „Két alföldi betyár a kurvájával, beengedik-e?" „Ide érkeztek a havasokról a betyárok. Megengedik-e, hogy bejöjjenek?" Egy verses betyár bekérető: Jó estét kívánok! Megjöttek a nagyalföldi betyárok. Pejparipán jöttek, Most már megpihennek, Egy pár nótát eldalolnak, Hogyha bejöhetnek.

4 A betyár népszerűségét mutatja, hogy a bedehemes játékok szereplői közé is bekerült. Idevonatkozó példák elsősorban kelet-magyarországi területekről valók. A betyár alakja és szerepe lényegében megegyezik a fonóházi betyárjátékokéval. A betyár a betlehemes játékokba minden valószínűség szerint a betyárt megjelenítő „világi" népi színjátékokból került. Erre mutat a jelmez, a betyár formai megjelenítése és az a szöveg, amit a betyár a bedehemes játékban előad. A betlehemes játék betyárjelmeze: lobogós ujjú ing, bő gatya, magyaros mellény, árvalányhajas pörge kalap, pisztoly vagy fokos és karikás ostor. A bedehemes játék betyárbelépője szinte szó szerint megegyezik a fonóházi játék szereplőjének belépő szövegével.

5 A kettő kapcsolatát ez kitűnően bizonyítja. A betyárnak a betlehemes játékba való kerülését mutatja az is, hogy a betlehemes játék betyárja a cselekményben nem vesz részt, puszta megjelenésével színesíd a játékot, a betyárnak megfelelő funkciót lát el: ő a pénzgyűjtő, a perselyező játékos. A betyár megjelenítő játékok sorában külön hely illeti meg a többszereplős szöveges darabokat. Ezek a népi színjátékok magasabb szintjét képviselik. Kialakulásuk a múlt század végére, e század elejére tehető, s népszerűségük a két világháború közötd időben különösen nagy volt. A betyárjáték mint önálló színjáték Kelet-Magyarországon, az Erdéllyel határos területek falvaiban alakult ki, de mikorra szélesebb rétegben elterjedhetett volna, a népi színjátszás feltételei megszűntek. Az idevonatkozó darabokat a szatmári betyárjátékok fogalma alá soroltuk. Ezekben a színjátékokban pompásan megfigyelhetőek és elemezhetőek a népi drámára vonatkozó jellemző vonások és ismérvek.