Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.
Ebben a figurában nem nehéz észrevennünk a vándor gyógyító, kuruzsló alakját, aki országról országra járva árulta a gyógyfüveit, kenőcseit. A litván farsangi játékokban magyar orvost, magyar padkust alakítanak. A magyar orvospatikus — amint arra már rámutattunk — az egykori FelsőMagyarországról vándorútra indult szlovák árusra vonatkozik. 15 A litván játékokba bekerült alak így kínálja a portékáját Ez orvosságban — jó uram - kevéske mustárt, friss korai babkarót, csepűt a padlásról vegyesen talál; apróra kell vagdalni a szelet, megszárítani a tojást, feloldani a követ, mindezekkel előkészíteni a fürdőt és azután beleülni. 16 Mind a magyar, mind az európai példák azt mutatják, hogy az orvos-kuruzsló a népi színjátékoknak, dramatikus szokásoknak kedvelt és nagy területen ismert alakja volt. Benne különböző korok gyógyító személyére vonatkozó jegyek figyelhetők meg. Tényleges tisztelet ritkán nyilvánul meg ugyan iránta, sokkal inkább valamiféle gúny és irónia érezhető a páciensek és a közönség részéről az orvosi mesterséget illetően. Ez a szatirikus vonás a harsány komédián is átüt. A tudományával dicsekvő orvos jelensége a játékok szövegében, az orvos—páciens dialógusában kifejezésre jut, amely ironikus, gunyoros célzásaival halvány társadalmi bírálatnak is tekinthető. (Percek alatt meggyógyítlak. Vértfakasztok a hullából. A.^ öregasszonyokat fiatallá teszem. Stb.) Az adatokból az a következtetés is levonható, hogy azokban az esetekben, amikor a beteg meggyógyul, illetőleg a halott feltámad, az nem az orvosi akció eredménye, hanem a halál és feltámadás, az elmúlás és újjászületés természeti körforgását kifejező rítussal magyarázható. Az orvos ezekbe a jelenetekbe másodlagosan került, s nem hamarább, mint a 17. század. A kultikus hagyományok, a termékenységi rítusok varázslója annak az ősi rítuscselekvéseknek az elején áll, amelyre évszázadok (sőt talán évezredek) folyamán különböző rétegek rakódtak, melynek következtében azok megváltoztak, funkcionálisan átalakultak, s a középkor orvosa, sarlatán kuruzslója az utolsó fázist mutatva a komédia, a népi bohózat színpadára lépett. A magyar dramatikus játékok orvosa több vonatkozásban kapcsolódik az európai társaihoz. A játékokbeli szerepe, valamint a szokás funkciója alapján alakjában felfedezhetjük az ősi mágikus rítusok, bajelhárító cselekvések varázslóját. Ez azokban a játékokban világosan kifejezésre jut, amelyekben egy szereplő életet lehel a haldoklóba vagy a halottba. Ez a mozzanat az ilyen jelenetekben rendkívül komoly és az alapvariánsokban nélkülözi a komédia jegyeit. Itt nem utánzásról, nem tréfás megjelenítésről van szó, hanem fontos rítusfunkcióról, amely ősi kultikus hagyományban gyökerezik. 17 Az orvos-jelenetek másik csoportja az előzőtől jól elhatárolható. Nemcsak tartalmában, hanem az előadásban, a „színrevitel" formai megnyilvánulásában is lényeges különbségek vannak. Az ide tartozó játékokban 18 a valóságos orvos parodizálása, főleg formai megjelenítésében annak karikírozása figyelhető meg. Ezekre a formai jegyekre a bevezetőben utaltunk. Nem kétséges azonban, hogy a genre-alakká változó orvos szerepében, cselekvéseiben is megtalálhatók azok a vonások, melyek összekötik elődjével, a kultikus rítusok varázslójával. Az újkori parodisztikus színjátékoknak ez a figurája nyilvánvalóan ráépült a megelőző hagyományra, átvett bizonyos formai jegyeket, amelyek éppen az eredeti funkció elvesztése miatt komikussá váltak. Új vonásokkal gazdagodva, amelyeket már az antik komédiákban is gyökerező európai népi színjátszás hagyománya táplált, sajátos népi színjátéka alakká vált a magyar dramatikus játékok repertoárjában.
