Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.
hogy még azokat sem ismerik (nyelvi okok és a helyi kiadványokban való megjelenés miatt) a kutatók. Különösen jól igazolja ezt a magyar hagyomány. A Luca-asszonyra és általában a fehér jelmezes alakoskodókra vonatkozó újabban feltárt adatok teljesen módosítják az átvétellel kapcsolatos eddigi feltételezést. A fehér jelmezes maszkos alakok sokkal régibb múltra vezethetők vissza, mintsem azoknak az interetnikus kapcsolata reálisan megállapítható lenne. A Luca-asszony alakjához pedig keresztény vallási képzetek fűződnek, és így a kialakulása egymástól függedenül — éppen az egyház révén — azonos módon jött létre a különböző népek katolikus (több példa szerint protestáns) közösségű falvaiban. Magyar vonatkozásban a szomszédos zónákkal való összevetés azt mutatja, hogy az átadás-átvételt illetően közvetlen interetnikus kapcsolatról nem beszélhetünk, hanem annál inkább párhuzamokról, s a szokás több évszázados élete során önálló — ugyanakkor párhuzamos - fejlődéséről. A fehér jelmezes alakoskodók funkcióját sem lehet a naptári nappal, vagy szorosan a Lucalegendával összefüggésben értelmezni. Véleményem szerint a fehér ruhás maszkos alakoskodónak egy bizonyos naptári naphoz — akár Luca, Borbála, Miklós vagy Márton napjához, illetőleg akár karácsonyhoz — való kapcsolódása lényegében csak a szokás rögzülését jelend a jeles napok sorában, s a funkcionális vizsgálatban nem az a döntő, hogy melyik ez a kalendáris nap. A keresztény szentek és alakok személye, az ő ünnepük, illetőleg a hozzájuk kapcsolódó legenda egyébként sem függ össze az őket megjelenítő alakoskodókkal, illetőleg a szokásban való cselekvéseikkel. Erőltetett lenne tehát a maszknak és a játéknak ebből az irányból való megközelítése. Oly esetekben, ahol vallásos szokások mutatkoznak (a gyermekek imádságra való intése), ott sem a szent legendájának dramatizálásáról van szó, hanem inkább katekizáló jelenetről. 16 Továbbá, a fehér leples alakoskodók gyakran nem egyedül jelennek meg, hanem más maszkos játékossal. Nem mindig néma szereplők, hanem beszélnek, sőt énekelnek is. A csoportban való szereplés a népi színjátszásnak már egy magasabb fokú megnyilvánulása. A kutatók felfigyeltek arra, hogy az év folyamán számos alkalom nyílik az alakoskodásra, anélkül, hogy az egyes csoportok sokban különböznének egymástól. Azokban a felvonulós szokásokban is, amelyekre karácsonykor, újévkor, farsangkor stb. kerül sor, tulajdonképpen ugyanazon személyek lépnek fel. 17 Némely vélemény szerint a maszkos alakoskodók megjelenítésének alkalmában és időpontjában valóságos káosz uralkodik. 18 Ez nyilvánvalóan csak első pillanatra tűnhet így, mivel a kutatók igen gyakran sémákban, keretekben, időhatárokban gondolkodnak, s kevésbé veszik tekintetbe azt, hogy a dramadkus játékokat, a maszkos alakoskodókat olyan igény élted, amely nem függvénye sem jeles napoknak, sem egyéb alkalmaknak. A fehér leples nőt alakító maszkos alakoskodónak az európai néphagyományban való megjelenésére különböző magyarázatok vannak. Ez a figura nemcsak egy nép, vagy csak egy „fajú" nép sajátja, hanem egyaránt előfordul német, szláv nyelvterületeken, s az ezektől eltérő magyarságnál. Kuret, Niko feltételezi, hogy ez az alak a 8. században jelent meg Európában a bajor és a szláv etnikai elemek találkozási pontján. Valószínűleg az antik világ túlélő tradícióinak útján hagyományozódott, majd összekeveredett - vagy sokkal inkább összekapcsolódott - a középkor folyamán Luca alakjával. 19 A fehér jelmezes alakok eredetére és funkciójára vonatkozó véleményekben több közös vonás figyelhető rneg. A Luca-alakok problémakörével a magyar és az európai párhuzamok összefüggésében Dömötör Tekla több munkájában is foglalkozik. Kretzenbacher, Leopold Luca-asszonyról írt munkáját a magyar hagyománnyal összevetve értékeli és utal arra, hogy elsősorban a német kutatók a Luca alakját a német nyelvterületen ismert téli démoni nőalakokkal, a Perch fával, a HollevaX és másokkal hozzák kapcsolatba. Ezeknek a lényeknek az eredetét többen az antik női istenségek kultuszában, illetőleg germán, szláv, illír stb. kultuszokban nyomozzák. Rámutat továbbá arra, hogy
