Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

az az óriási előnyük is megvolt, hogy előre meghatározott napon ünnepelték őket, míg ugyanakkor a munkaünnepek időpontja változó volt, és a résztvevők száma is kevesebb volt az előbbiekhez viszonyítva. Ebből következően a munkaünnepek a változó időpontok miatt sokkal hamarább eltűntek, mint a naptárilag megállapított ünnepek.

216 Mivel viszont éppen a naptári ünnepek, különböző napok magukhoz vonzották a munkaszokások, rítusok igen jelentékeny elemét, azáltal megkötötték, rögzítették és - bár gyakran átértékelődve — életüket megnyújtották, az agrárkultusz kutatója számára a kalendáris szokások elsőrangú és igen fontos kiindulási alapul szolgálnak. Dömötör T. részletesen elemezte a napfordulókkal, évkezdéssel kapcsolatos kérdéseket. Rámutat arra, hogy a honfoglaló magyarság legfontosabb időszaki ünnepei őszre, illetőleg tavaszra eshettek. A szokások, a gazdasági körülmények hasonlósága következtében nagymértékben összeolvadtak a szomszédos kelet-európai népek szokásaival.

217 Ugyanő kifejd, hogy a keresztény egyházi ünnepek hatására a magyar szokásanyag: szerves részévé lett az ún. „európai szokáskomplexum"-nak.

218 A honfoglalás időszakának rítusaira történeti adatok nem mutatnak. A magyarság ismerte ugyan már a földművelést, de elsősorban állattenyésztő volt és csak mai hazájában lett intenzív földművelő. Az agrárszokások ebben a tekintetben tehát már jóval a honfoglalást követően alakulhattak, bővülhettek. Az átadás-átvétel kérdései tehát ebben a tekintetben igen lényegesek. Erre külön fejezetben térek vissza. A kalendáris szokások körében — függedenül attól, hogy a magyarságnál mikor alakultak ki — megállapíthatóan számos olyan rítus, hiedelem van, amely egészen konkrétan az agrárkultusszal áll összefüggésben. A dramadkus játékok, felvonulások zömét csak az agrárkultusz ismeretében érthetjük meg. A napfordulók szokásai, az évi tüzek, a gazdag farsangi hagyomány, mind-mind az agrármágiával hozható összefüggésbe. Tanulságosan utal Peuckert W E. arra, hogy a gabonaneműek cséplése egyes országokban a tél végéig elhúzódott, és így a farsangi hagyományba az agrármágiával kapcsolatban álló szokások kerültek.

219 Meg kell még itt említenünk a kalendáris szokások agrárkultusszal összefüggésben álló költészetét. A szertartásos költészet külön stúdiumot jelent a folklórban.

220 Ez a kérdés egyre inkább előtérbe kerül. Csisztov K. V. súlypontozta legutóbb az orosz kalendáriumi szertartási költészetet. Tanulmánya számunkra különösen figyelemre méltó, mivel a keled szláv kalendáriumi költészet elsősorban a mezőgazdasági szertartásokkal van kapcsolatban. Rámutat arra, hogy a népi kalendáriummal összefüggő szólás- és szokásmondás az első népi műfaj, amely kiemelkedik a népköltészeti alkotások évenként ismédődő előfordulásának vizsgálatakor. Ezek közül vannak, amelyek bizonyos szokások előadásával kapcsolatosak, mások valamely tevékenység megvalósítására hívják fel a figyelmet, és végül megjelennek a parasztság gazdasági tapasztalatainak, időjárási megfigyeléseinek rögzítései. Mint ahogy Csisztov K. V. kifejti, a kalendáriumi szertartási költészet meghatározott gazdasági és szociális feltételek között jött létre. Az agrártechnika elmaradottsága, a termékedenség állandóan fennálló veszélye döntő tényezője, háttere volt annak, hogy az agrárszertartások és az azokhoz fűződő költészet létezzen. A társadalom és a termelőerők fejlődésével egy időben megfigyelhető ennek a költészetnek a hanyatiása.

221 216 Vilkuna K, 1963. 245-251. 217 Dömötör T., 1964a. 50-51. 218 Dömötör T., 1964a. 18-19.; Dömötör T., 1965a. 331-333. 219 Peuckert W. E., 1927. 894.; Vö. Ferenczi-Ujváry Z., 1962. 190.; Geiger P., 1936. 220 Vö. Dömötör T., 1964. 209 kk. 221 Csisztov K. V, 1966. 52-72.; Időjárási rigmusokkal stb. kapcsolatban: TammiG., 1963. 329-377.; Artocchini C, 1963. 29—48.; Ambrogio A., 1963. 13-27.; Egy részletes magyar időjárás-gyűjtemény: Milhoffer S., 1908.; Agrárénekekhez, további utalásokkal: TronE., 1963. 365-379.