Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

A leírás szerint Bacchus a kapásbához kapcsolódó felvonulás alakja volt. A szokás a múlt században és a század elején a farsangi időszakhoz kapcsolódott. A század első évtizedétől kezdődően a felvonulás az őszi időszakra helyeződött át és a szürethez kapcsolódott. A szüreti felvonulás menetének az élén két legény vitt egy kis hordóra erősített, díszes „magyaros" öltözetű bábut, amelyet időnként „megitattak".

11 A Bacchus-bábunak - a szokás legfontosabb alakjának — a szereplése, a felvonulásban, a szórakozásban, a játékban való részvétele mindössze ennyi. Úgy vélem, nyomban azt mondhatjuk, hogy ezzel a figurával kapcsolatban nem a játék a lényeges a résztvevők számára sem, hanem az általa, mint képmás által megjelenített „személynek" a jelenléte. De még véledenül sem gondolhatunk arra, hogy a szokásközösség tagjai a bábuban egy mitológiai alakot, a bor, a szőlőművelés római istenét látják. Még akkor sem, ha a figurának baksus a neve. Az azonban kétségtelen, hogy nem egyszerűen funkció nélküli kellék, nem pusztán szépen megformált bábu, hanem a bortermelő szőlősgazdák, a borivó emberek jelképe, szimbóluma, akinek az alakjában végső soron ugyanaz a gondolat ölt testet, mint antik ősében. A Bacchus-bábu a tokaj-hegyaljai szokásokban az első adatot tekintve mintegy másfél évszázada van jelen. Ezzel a figurával a magyar nyelvterület más pontján nem találkozunk. Sem a farsangi szokáskörben, sem a szőlőművelés szokáskörében nem fordul elő ilyen vagy ehhez hasonló bábu, amely a játékban, a felvonulós szokásokban a borhoz, a szőlőműveléshez kapcsolódna. A reliktumszerű elterjedés az eredet és átvétel kérdéseit veti fel. Ha a kérdéses szokás egy szűkebb közösség hagyományához tartozik, a kutató joggal keresi azokat a tényezőket, amelyek a szokást kialakították, s azokat a feltételeket, amelyek révén a szokás a hagyomány részévé vált. Ha a vizsgált szokás, szokásmotívum nem a hagyomány, nem az adott szokáskör belső fejlődése nyomán alakult ki, akkor a közvetítésre, az átvételre irányul a figyelem. Bacchus figurájának az említett közösségek hagyományába való kerülése az eddigi feltevések szerint két irányból történhetett: 1. iskoladrámák hatására alakult ki; 2. idegen néphagyományból jutott átvétel nyomán a szőlőművelés szokáskörébe. Bacchusnak az iskoladrámákból a nép közé való alászállását csak akkor lehetne igazolni, ha a népnyelvi terminológián (bakus, baksus, bakus^ bagus) kívül az alakra, az istenségre, a mitologikus lényre vonatkozó néphagyomány is ismeretes lenne. Ilyenről nem tudunk. Igaz, nem kétséges, hogy az iskolai színjátékok egyes elemei bekerültek a dramatikus szokásokba és a népi színjátékokba. Bacchus az iskoladrámák egyik kedvelt alakja volt és így joggal vetődik fel az a gondolat, hogy a Bacchus-bábuban nem az iskoladrámák Bacchus alakjának népi változatát látjuk-e.

12 Ez nem igazolható. A baksus terminológiának lehet köze a műdrámához, de a fenti példában ez nem igazolható. A baksusnak pontosan meghatározott jelentése is ismeretes. A palócok körében bakus, bakkus^ farsangi maszkos alakoskodót, gyermekijesztőt jelent. Ez világossá teszi a fogalom értelmét. A tokaj-hegyaljai Bacchus-bábu eredetére vonatkozóan az idegen párhuzamokat és kapcsolatokat kell megvizsgálni. A táncos kerékkel kapcsolatban emk'tettük az idegen - német — átvételt. A kerékre erősített bábuk a tokaj-hegyaljai szüreti felvonulás menetében haladnak. A szokáskörhöz kapcsolódik még egy harmadik attrakció, a bodnártánc is, amely más magyar területen ismeretien, és amelynek viszont nagyszámú német párhuzamát említhetjük. Mindhárom eredetét — az átvétel irányát - a német párhuzamok oldják meg. A bodnártánc és az ahhoz hasonló táncforma széles körben ismeretes volt a német nyelvterületen, illetőleg mindazokon a helyeken, ahol jelentősebb német települések vannak. Egy korai feljegyzés (1646) Münchenből már említi ezt a farsangi szokáskörben bemutatott táncot. A 18. századból való példák szerint a felvonulás menetében megjelenítették Bacchust, aki egy szekérre helyezett hordón ült. A bodnártánc vagy másképpen abroncstánc a felvonulós szokások, ünnepségek elmaradhatadan része volt.

13