Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

Játék, és maszk, 1^. 111 tehenet, nyulat, kutyát, bagolyt és kakast megjelenítő maszkok. Mindezek azonban csak egyszeri öltözetek, a játékos pillanatnyi ötlete alapján készült alkalmi megjelenítések, amelyeknek tradicionális múltja nincs. Nem hagyható említés nélkül a dunántúli és az erdélyi regölés szokáskörében megjelenő, illetőleg a regösénekekben megnevezett állatszereplők. A leggyakrabban előforduló állatalakoskodó a bika volt. A játékos kifordított bundát viselt, s állat voltát a szerepe és a neve jelezte. Szerepelt még medvének, disznónak és macskának nevezett játékos is.

113 A magyar művelődéstörténet vizsgálata szempontjából a regös-játékok legfontosabb állatmaszkja a szarvas volt. Ez az állatalakoskodó a múlt század második felében lényegében már eltűnt a szereplők közül, azonban az énekek, a rá vonatkozó utalások teljesen egyértelművé teszik az egykori szereplését. Ezekből minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy ez az alakoskodó állatbőrben, napkorongot tartó agancsos maszkban jelent meg.

114 A szarvasnak a szokásokban, a szertartásos énekekben, a „hiedelmekben és más folklór hagyományban való előfordulására az európai, valamint az Európán kívüli népek kultúrájában bőséges párhuzamot találunk. Az idevonatkozó kérdésekkel a magyar kutatók is behatóan foglalkoztak.

115 Az interetnikus kapcsolatokat illetően az erdélyi román párhuzamok a figyelemre méltóak. Az egyoldalú magyarázatok korrigálására azonban ezen a téren is szükség van.

116 Ez a problémakör további részletesebb, az egész folklórra kitekintő vizsgálatot igényel. A magyar dramatikus népszokások négy állatmaszkjával - ló, kecske, medve, gólya - kapcsolatban vizsgálataimat a következő kérdésekre terjesztettem ki: 1. a maszkok magyarországi, illetőleg kárpát-medencei elterjedése, figyelemmel a szomszédos és más (főleg szláv) népek párhuzamaira, 2. jellemző magyar vonások és interetnikus kapcsolatok, 3. kultuszra, rítusra mutató elemek, 4. funkcionális értelmezések. A lómaszkos játékok — amint azt láttuk — rendkívül népszerűek voltak a magyar nyelvterületen. Századunkban — szinte napjainkig — elsősorban az erdélyi, kelet-magyarországi és a nagy alföldi területeken jelent meg különböző szokásalkalmakon. A lómaszkok párhuzamai széles körben megtalálhatók az európai népek hagyományaiban. A párhuzamok egymással meglepő hasonlóságot mutatnak. Éppen ezért a vizsgálatok során fontos kérdésként vetődtek fel az interetnikus kapcsolatok. A kutatók rendszerint a saját nemzed hagyományaikat tekintették elsődlegesnek, eredetinek, ősinek és olykor nyíltan, olykor áttételesen az átadó szerepüket hangsúlyozták. Az átadás-átvétel kérdését a kutatók gyakran leegyszerűsítették a „nagy nép" hatásának az elvére, amely szerint a kulturális elemek a nagy tömegű népek kultúrájából kerültek a kisebb népekhez. Sokan pedig csak a recens példákat, a játékok, maszkok előfordulási sűrűségét, gyakoriságát vették alapul és azt tekintették az átadás-átvétel kritériumának. Ezek a kutatók figyelmen kívül hagyták a kulturális szintből adódó különbségeket, azt a fontos tényt, hogy a népi műveltség nagyszámú eleme a gazdasági, társadalmi fejlődés eredményeként a helyszíni megfigyelések, a néprajzi kutatások megkezdése előtt már jóval korábban eltűnt bizonyos népeknél, míg másoknál a lassúbb fejlődés, a hosszabban tartó átalakulás következtében tovább megmaradt. E jelenség alapján a prioritást egy néppel kapcsolatban sem lehet állítani. (L. részletesebben a Kapcsolatok és párhuzamok a Kárpát-medencében című fejezetet.) A kapcsolatok kérdése - amely a többi állatmaszkra is érvényes — egy szempont a vizsgálatok sorában. A lóalakítás számos olyan problémát vet fel, amelyeket a magyar művelődés más jelenségeivel összefüggésben kell értékelni. E tekintetben előtérbe kerülnek az őstörténetre vonatkozó eredmények, a magyarság kereszténységet megelőző vallási rendszerének nyomai, a feltételezhető - régészeti adatokkal bizonyítható — lókultusz, valamint mindazok a tárgyi és folklorisztikai emlékek, amelyek a ló néphagyománybeli szerepére mutatnak. Az adatok értékelését, a magyarságra