Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

A medvemaszkos játékokra bőséges példákat sorolhatunk a nem szláv népek hagyományából is. A magyarokkal szomszédos burgenlandi osztrák falvakban a medve (Zottelbär, Teddybär, Tanzbär) a farsangi felvonulások kedvelt állatmaszkja volt. Az állatot alakító legény szőrmébe vagy kifordított bundába burkolózott, akit a menetben a medvetáncoltató vezetett. A farsangi játékokban más állatmaszkos alakok is megjelentek.

91 Ez figyelhető meg széles körben a német nyelvterületen. Medvemaszkos alakok a téli ünnepkör különböző alkalmain léptek fel. Találkozunk velük Miklós napján, karácsonykor, újévkor, farsangkor, pünkösdkor, búcsú, lakodalom és aratás alkalmával. A leggyakrabban a farsangi játékokban fordult elő. Hasonlóképpen más népek párhuzamaihoz, a medve gyakran más állatmaszkkal — kecske, ló, gólya — együtt jelent meg. A lakodalmi szokásokban való szereplése a lakodalomnak a farsangi időszakhoz való kapcsolódásával magyarázható. A többnyire borsószalmába öltözött medvealakoskodó játéka a fenti példákhoz hasonló. A medvemaszkos játékos, akit a gazdája vezet, furcsa öltözetével, esetlen mozdulataival, dörmögésével szórakoztatta a nézőket. Figyelemre méltóak azok az adatok, amelyek szerint álbírósági tárgyaláson halálra ítélték vagy más módon — pl. vadászva rá — megölték. Funkcionális szempontból tanulságos megemlítenünk az ún. aratási medvére vonatkozó adatokat. Ezek szerint aratás végén medvét alakító játékost vezettek végig a helységen. A Kornbär, Haferbär, Erbsenbär stb. az aratási munkák más alkalmain — pl. cséplés - is megjelent.

92 A kárpát-medencei kapcsolatokat és párhuzamokat illetően szükséges még szólnunk az erdélyi és a távolabbi román medvemaszkos játékokról. Az elterjedést illetően megoszlik a román kutatók véleménye. Egyesek szerint a medvejátékokról kevés az anyag

93 — csak sporadikusan fordulnak elő -, mások szerint a medvével kapcsolatos szokásoknak a színjátékszerű formái is megfigyelhetők.

94 Több román népi színjátékkal foglalkozó munkában nem találunk említést medvemaszkos játékról. Némely vélemény szerint a medvealakoskodás a román hagyományban újabb keletű, annak ellenére, hogy a medvére vonatkozó hiedelmek régi eredetűnek tekinthetők.

95 Az állatmaszkos adatok sorában elsősorban a kecske (turka), a ló és a szarvas áll előtérben. Úgy tűnik, a medvének csak néhol van jelentősebb szerepe. Moldovából részletes leírással rendelkezünk, s így a játék főbb vonásaiban megismerhető. A medvét alakító szereplő medvebőrbe öltözött, vagy kifordított bundát vett fel. Előfordult, hogy szalmakötéllel csavarták körül a medvealakoskodót A játékos fejét bőrből készült álarccal fedték. A medvét — éppen úgy mint az összes fend példában - a medvetáncoltató, a medve gazdája vezette. Olykor nem egy, hanem több medve szerepelt a játékban. Házról házra vonultak. A játék fő attrakciója a tánc volt, amelynek a végén a medve összeesett, „meghalt". A gazdája „megoperálta", s így életre keltette. Némely változatban a halott medvét a gazdája elsiratta. Az újjáéledés után a játék tánccal fejeződött be.

96 Azok a medvemaszkos játékok, amelyekben a megölés, a feltámasztás — halottsiratás - valamint a termékenységre utaló mozzanatok vannak, kétségkívül a régmúltba, a hajdani kultuszok világába vezetnek vissza bennünket, hacsak ezek az elemek nem később — ereded funkciójukat elveszítve - kapcsolódtak a játékhoz. Aligha hihető azonban a géta-dák mitológiából való eredeztetés,

97 nem is szólva a kondnuitás álHtásáról, amely szerint a Kárpát—Duna térségében napjainkig fennmaradtak a géta-dák népek pogány rítusai.98 Mindezektől függedenül azonban szembetaláljuk magunkat a medvekultusz kérdéseivel, s itt térjünk vissza a magyar néphagyományhoz. A medvemaszkok és a medvét alakító játékok hátterének vizsgálatakor a kutatók gyakran felteszik azt a kérdést, vajon összefüggésbe hozhatók-e a medvekultusszal, illetőleg a medveünnepekhez kapcsolódó dramadkus szokásokkal. Különösen előtérbe kerül ez a kérdés a finnugor népek vonatkozásában. Az ural-altáji nyelvterületen, különösen az osztják és vogul medveünnephez gazdag színjátszó hagyomány kapcsolódott. A medvekultusz szokásait a múlt században, századunk elején több kutató a helyszínen megfigyelte és leírta.