Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

ugyan némi szerepe a népi naptárban, de nem ezek nyújtják a kalendáris hagyomány keletkezési alapját. Véleménye szerint a földművelő ember tevékenysége határozza meg a naptári évhez kapcsolódó folklór sajátosságait: „A mezőgazdasági naptár ciklusbeosztása az elvégzendő munkafolyamatokon alapszik. Egészében a népi naptár úgy jellemezhető, mint útmutatások gyűjteménye a munkák határidőiről, továbbá a felmelegedés, a hőség, a meleg csökkenése, a rövid vagy tartós esőzések, lehűlések, havazások, fagyok évenként ismédődő szakaszairól, tehát mindarról, amivel össze kell hangolni a mezei és házi munkát. A naptár két ciklusból tevődik össze, amelyeket a munkafolyamatok határoznak meg: a) a termés előkészítésének ciklusa, amely ismét két részből (téli és tavaszi—nyári szakaszból) áll és b) a termés beérését követő ciklus, amely ciklus rövid, de a paraszti életben igen lényeges."

210 A mezőgazdasági élettel összefüggésben álló hagyomány egy részét Csicserov V. I. jeleknek nevezi. A jelek főképpen az időjárásra és a várható terméseredményre vonatkoznak. Ezek visszatükrözik a parasztság mindennapi megfigyeléseit és termelési tapasztalatait. A hagyomány másik csoportjába a rítusok, a különböző szertartások tartoznak. Fontos felismerés az, hogy a termés előkészítésével kapcsolatos szokásoknak két szakasza van. A közép-orosz és az észak-orosz viszonyok között az első szakasz a téli szakasz, amely októbertől márciusig tart; a második szakasz a tavaszi, a nyári szakasz, amely márciustól augusztusig tart. A két szakaszban, mintegy öthónapos időközben számos jel és szokás tér vissza és a természet állapotától, illetőleg az egyes munkáktól függően variálódik. A szokásoknak, jeleknek ilyen ismédődése nem figyelhető meg a gazdasági éven belül a termés beérését követő hagyományban. A téli szakaszt, amellyel Csicserov V. I. művében foglalkozik, a termékek feldolgozása és a természet megfigyelése jellemzi a következő évi termésre vonatkozóan. Rámutat Csicserov V. I. arra, hogy a téli időszak kezdete és ezzel kapcsolatban az őszi időperiódus Európa különböző területein nem azonos. Közép- és Észak-Oroszország földrajzi és éghajlati sajátosságai az őszt megrövidítik Nyugat-Európához viszonyítva és ez a körülmény nagymértékben rányomja a bélyegét az őszi és a téli szakaszra is. Erre a kérdésre más kutatók is felfigyeltek. Megás G. A. a görög kalendáris szokásokról szóló művében írja, hogy Görögországban a legtöbb szokás agrár jellegű. Bár zömmel az agrárünnepek nem korlátozódnak az év meghatározott napjaira, de gyakran ugyanabban a formában térnek vissza kétszer, háromszor egy évszakon belül vagy az év egy későbbi periódusában. A kalendáris szokásokra a gazdasági év, a munka nyomja rá a bélyegét. Görögország hegyes vidékein két fő periódust különböztetnek meg: a nyarat és a telet. Az első periódus Szt. György napján (ápr. 23.) kezdődik, amikor a téli legelőkről nyájaikkal a hegyi legelőkre költöznek, a második periódus, amikor Szt. Demeter napján (okt. 26.) az állatokat a síksági legelőkre hajtják vissza. Az állattenyésztők és a földművelők gazdasági éve nem esik egybe. Elsősorban azért nem, mert a síkságon hamarébb megindul az élet, a munka, mint ahogy a pásztorok a hegyi legelőkre az időjárás miatt felhúzódhatnak. Az időjárási viszonyok igen eltérőek Görögország különböző pontján és ezért a munkaszokások nem esnek mindenütt azonos időpontra. Ezért azután a munkával összefüggésben álló különböző szokásokat Megás G. A. tanácsosabbnak látja azzal a naptári időponttal kapcsolatban vizsgálni, amelynél jelentkeznek.

211 így azután az agrárrítusok, hiedelmek a rendszerezés során a kalendárium napjainak sorába ékelődnek. Már láttuk, hogy a klímaviszonyok figyelembevétele mennyire fontos az egyes jelenségek vizsgálatánál. Az európai anyag összevetésekor az agrárrítusokkal kapcsolatban messzemenő következ210 Csicserov V.l., Í947. 70. 211 Megás G. A., 1963. 16-18.