Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.
A ló megölését, agyonütését nagyszámú változatban a ló siratása és búcsúztatása követte. A ló búcsúzójára néhol a megölési mozzanat előtt, néhol azt követően került sor. Ide vonatkozó példák főleg Dunántúlról, a Nagy Magyar Alföldről és Észak-Magyarország területéről ismeretesek. Ezek a jelenetek gyakran a lovas-koldus játékkal kapcsolódtak össze. A lómaszkos játékossal egy koldusnak öltözött alakoskodó jelent meg a nézők előtt és gyakran terjedelmes versezetben énekelt saját magáról és a szegény ló sorsáról. Az énekben utalás történik a lóvásár jelenetre és a megölési mozzanatra. Eladó a lovam, ezt mindenki értse, Megér húsz forintot, mégpedig ezüstbe. Nos, szabad a vásár, meg lehet kéretni, Derék bivaly ló ez, lehet ütni-verni. Nem adom annyiért, inkább levágatom, Fiaim sajnálják, velük megbaszatom. A bőrét pediglen ostornak fonatom, Megélek már úgy is, fiaim elcsapom. (Sárrétudvari, Hajdú-Bihar m.) A lóalakoskodással kapcsolatos jelenetekben gyakoriak voltak az ehhez hasonló rigmusok. Azonban a koldusének önálló műfajként ismeretes. Nem mindenütt kapcsolódott a lovas-játékhoz. Minden valószínűség szerint a lómaszkos játék és a koldusének egymástól függetlenül szerepelt a néphagyományban. Azokon a helyeken, ahol mindkettő ismeretes volt, könnyen egymásba kapcsolódhattak. Az így kontaminálódott változatok a lovas-játékok színjáték irányába fejlődő sajátos példáit jelenük. A lómaszkos játékok nagyszámú (több száz) változata gazdag és az egész magyar nyelvterületre kiterjedő hagyományt bizonyítanak. A lovat utánzó játékok olyan széles körben és általánosan ismeretesek voltak a magyar hagyományban, hogy az interetnikus kapcsolatok kérdései semmiképpen sem csak az átvétel szempontjából vizsgálandók. A kárpát-medencei és általában az európai népek lómaszkos játékaival való hasonlóság egyáltalán nem jelend azok valamelyikétől való átvételt. Baumel, Jean lómaszkokról írt könyvéből jól kitűnik, hogy az európai népeknél milyen széles körben ismeretesek a lovat megjelenítő játékok különböző változatai. 17 Az alábbiakban utalunk néhány ide vonatkozó párhuzamra. Az európai dramadkus népszokásokban a lóalakításnak a magyarhoz hasonlóan két fő formájával találkozunk. Az első típus a fából faragott lófejes forma (famaszkos típus), a másik a két játékos által kialakított lótest egy imitált lófejjel. A két fő típuson belül több változat is előfordul. A keled szláv néphagyomány állatokat megjelenítő játékainak egyik kedvelt teriomorf maszkja volt a ló. A16—17. századi forrásokban már találkozunk lómaszkra vonatkozó adatokkal. A kalendáris szokásokban és a társadalmi élet legkülönbözőbb szokásalkalmaiban előfordult. Leggyakrabban a s^vjatki karácsonyi-újévi ünnepkörben jelent meg. Fontos alakja volt a rus^alkoval kapcsolatos hagyománykörnek. Előfordult mas%lenyicákot (húshagyóhét) és lakodalomkor is. 18 A játékok szórakoztató funkciója hasonló a magyar példákhoz. Ismeretes azonban olyan játék is, amelyben rítusjellegű mozzanatok őrződtek meg. Ez a /árusba/kában figyelhető meg elsősorban. A két személy által kialakított, imitált lófejes játékban — a magyar variánsokhoz hasonlóan - a lovon egy alakoskodó „lovagolt". A játék a ló halálával ért véget. A lórus^alka szalma részeit a vízbe vetették vagy a mezőn széthintették. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a lórus^alka agrármágiával kapcsolatos kultikus vonásokat
