Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

lenne. Ez nem is várható, hiszen a népi prédikációs halottas játékban voltaképpen az egyházi szertartás kigúnyolása történik obszcenitással, olykor kemény trágársággal. Az iskolai színjátékokban ilyen előzmény nem lehet. Dömötör Tekla megállapítására kell itt hivatkoznunk, aki hangsúlyozza, hogy az iskolákban a színjátszás anyagát ellenőrizték, hiszen az egyház a fennálló rendnek a támogatója volt,

9 s természetesen önmagáról sem engedett kridkát. Kétségtelen azonban, hogy az iskolai színjátékok cselekményeiben itt-ott felbukkan a halál temetés epizódja, illetőleg a pap és az orvos alakja. A legnagyobb tévedés lenne azonban az egyébként semmilyen más egyezést nem mutató játékokra mint valamilyen előképre, illetőleg forrásalapra hivatkozni. Minden bizonnyal a fordított példáról beszélhetünk — és e tekintetben egyet kell értenünk az újabb kutatással —, hogy ti. az iskolai színjátékok és a világi játékok szerzői a népi színjátszás hagyományaiból merítettek.

10 Kardos Tibor utal ugyan olyan példákra, mint pl. a gyulafehérvári katedrálisban tartott bolondünnep 1519-ben, amely a szertartások színre vitelének, paródiájának a hátterében állhat.

11 A bolondünnep említett előfordulása alapján azonban nem bizonyítható annak oly nagymértékű kisugárzó hatása, amely nyomán a prédikációs halottas játékok népi változatai sarjadtak volna. Viszont teljes mértékben egyetérthetünk azzal, hogy a bolondünnepek a középkori szatíra és paródia kialakulását erőteljesen előmozdították. A halottas játékok kialakulásában aligha lehetne egyeden előképet megjelölnünk. Nyilvánvalóan számos motívum kapcsolódott össze. Kialakulásában és kapcsolataiban minden bizonnyal nem kis szerepe lehetett a középkori haláltánc irodalomnak, az egyházellenes megnyilvánulásoknak, bizonyára még olyan eseményeknek is, mint a döghalállal járó járványok. Alaprétegében, motívumaiban pedig megtaláljuk a népi és a klasszikus kultúrák örökségét egyaránt. Gondoljunk csak pl. a fallosz problémakörére, amely mélyen gyökerezik a föld népeinek ősi kultúrájában. Kuldkus hagyományokban nyomozható az orvos és a feltámasztási jelenet is.

12 Több kor műveltségének elemei találkoznak a halottas játékokban, amelyhez a halottas tánc és a haláltánc kérdésköre is hozzákapcsolódik. A két fogalom gyakran keveredik, noha voltaképpen két különböző jellegű táncról van szó. Egy 17. századi feljegyzés szerint a halottas játékot valóságos temetés alkalmával tánccal, zenével mutatták be egy magát halottnak tettető legény körül, részint a tényleges halott házában, részint a temetőkertben. 1683-ban az Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus a szokást a következőképpen írja le: „Más alkalommal egy magyar városban is láttam egy temetés alkalmával különös táncot. Egy ember lefeküdt a szoba közepére, kezét-lábát elnyújtva, arcát zsebkendővel betakarva, teljesen mozduladanul. Erre megrendelték a muzsikusnál, fújja csak a dudán a halottas táncot. Mihelyt rákezdtek, körüljárta néhány férfi és nő énekelve, félig pedig siránkozva a fekvő fickót, összetették a kezét a mellén, összekötötték a lábát, hol a hasára, hol a hátára fordították s mindenféle játékot űztek vele. Végül lassan-lassan felállították és táncoltak vele. Nagyon utálatos látvány volt, mert a legény meg sem rezzent, hanem megmeredten állt úgy, ahogy a többiek a tagjait igazították. Ezt a ronda játékot láttam lakodalmakon is és farsangkor. Hanem azt is hitelesen hallottam, hogy Isten egyszer egy ilyen színjátszót megbüntetett, mert az, akinek a halott szerepét kellett adni, valósággal meghalt, s nem kelt fel többé."

13 A valóságos temetés és a temetési játék táncát a kutatók szoros kapcsolatba hozzák egymással.

14 Ezt figyelhetjük meg a kérdés első részletesebb vizsgálójának, Réthei Prikkel Mariannák a munkájában.

15 A halottas táncot és a temetési paródia táncát hasonlóképpen együtt említi — nyilvánvalóan a fenti ősforrás alapján — már Ipolyi Arnold,

16 majd Káldy Gyula

17 is. Ehhez kapcsolódott azután később a haláltánc kérdésköre. Amint majd látjuk, a haláltánc az ide vonatkozó szokások harmadik csoportjába tartozik. Szükséges, hogy ezeket világosan elválasszuk egymástól.