Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

Az előzőtől eltérően lényegesen mások voltak a népi színjátszás körülményei a nehezebb fizikai munkát igénylő alkalmak, főleg aratás alkalmával. A játékokra a spontaneitás volt a jellemző, és olykor a csak egy alkalommal találkozó játékosok és közönség elégítette ki játszási igényét. Sem a felkészülésre, sem egyéb előkészületekre előzetes „tervezés" nem történt, és így a játékok — bár a dramatikus népszokások repertoárjából merítettek — zömmel improvizáción alapultak. A csűr, a pajta, a szérű alkotta a „színpadot". Az aratás és a dohánycsomózás munkásai sokkal inkább bekapcsolódtak a játékokba, lényegesen jobban „együtt voltak" a játékosokkal, mint a fonóházak résztvevői. A körülményeknek megfelelően leegyszerűsödött színjátéki jeleneteket mutattak be, s ténylegesen kollektíven szórakoztak. Az aratási játékok sorában bemutatásra került az álesküvő, a halottas jelenet, a marokszedő"k búcsúja, a medvetáncoltatás. A dohánycsomózóban nagyobb volt a repertoár. Kedvelt volt a borbélyjáték, a pékjelenet, a bíráskodási játék, 2. részeg ember és felesége jelenete. Megjelentek a különböző genre-alakok, népéleti figurák: halász molnár, finánc, orvos, bíró, köszprűs, cigány, koldus stb. A teriomorf maszkok közül a kecske és a medve volt népszerű. A kukoricafosztó játékai közül a koituszra utaló csürhés maskura vagy kutyázás a figyelemre méltó. A munkaalkalmak körébe soroljuk a szüreti játékokat és maszkos alakoskodókat, noha ezek a játékok nem kapcsolódnak szorosan a munkafolyamathoz. A munkát befejező alkalom azonban mindenképpen ebbe a körbe sorolja a különböző felvonulásokat, játékokat és táncokat. A szüreti szokások különös jelentőségét az adja, hogy országosan elterjedtek és a szokáskörben előforduló játékok, maszkos alakok és különböző jelenetek általánosan ismertek. A hagyomány utolsó szakaszában már csak néhol, pl. Tokaj-Hegyalján találkozunk a tradíció fennmaradásával. A szüret ünnepéhez felvonulás kapcsolódik, és ennek keretében jelennek meg azok a maszkos alakok, amelyekkel más összefüggésben a farsangi felvonulás menetében és egyéb alkalmak hagyománykörében is találkoztunk. A felvonulás maszkos alakjainak a célja a nézők szórakoztatása, a menet látványossá tétele. Az antropomorf alakoskodók számos figurája jelenik meg. így pl. a vándorárus, drótostót, terhes asszony, bakter, koldus, betyár és a különösen figyelemreméltó török alakoskodó. A teriomorf maszkok közül gyakori volt a medve. A szüreti szokások egyik érdekes hagyománya néhány tokaj-hegyaljai községben Bacchus megjelenítése. A szürethez hasonlóan a disznótor is voltaképpen egy munkafázist lezáró alkalom. Ehhez az alkalomhoz országszerte tréfás maszkos szokások kapcsolódtak. A disznótoron részt vevők a maszkos jeleneteknek nemcsak nézői voltak, hanem gyakran bekapcsolódtak a játékokba. A disznótori maszkos alakoskodásokkal kapcsolatban fontos hangsúlyoznunk, hogy a játékra, a jelenetre szobai körülmények között került sor. A sajátos szituáció és a maszkos alakoskodás adománykérő jellege a disznótori játékokra nagymértékben rányomta a bélyegét. Ez azonban legfeljebb csak a játékok bemutatásának „rendezésében" jelentett alakulást, egyébként a legváltozatosabb maszkos alakok és jelenetek figyelhetők meg a disznótor hagyománykörében. Teriomorf maszkokkal és genre-alakokkal egyaránt találkozunk. Főleg néma jelenetek fordulnak elő, párbeszédes játékra alig van példa. A leggyakoribb alak a cigány, a terhes asszpny, a fehér leples alak, a vándorárus és a teriomorf maszkok közül a kecske, a ló és a medve volt. A disznótori maszkos alakoskodás egyik fontos sajátossága résztvevőinek számában és összetételében rejlik. Amíg a lakodalom, a fonó és más színjátszási alkalmak résztvevői kor és nem, valamint az alkalmi jelleg alapján bizonyos csoportokra korlátozódtak (lakodalmi vendégek, legények és leányok korosztálya fonóban stb.), s így bizonyos egyedek rokoni kapcsolatok híján vagy egy adott korosztálytól, közösségből kikerülve csak esetlegesen vagy egyáltalán nem kapcsolódtak be sem aktívan, sem passzívan a korábban valamilyen formában gyakorolt vagy megfigyelt dramatikus színjátékokba, a disznótori szokásoknak, az alakoskodás jeleneteinek évről évre ismétlődően