Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások IV.

színjátékokról tartott tudományos ülésen (1975) a kérdés egy előadás címében is így vetődött fel: Volksschauspiel, was heisst das? Igen figyelemreméltó, hogy a kutatók egy része, amikor népi játékokról beszél, a kapcsolatokat a középkori játékokban keresi, illetőleg a maszkos népi játékokat, dramatikus szokásokat a középkori hagyomány folytatásának tekinti. Éppen ezért a népi színjáték fogalmát csak azokra a játékokra tartják érvényesnek, amelyek a középkori anyagról való leválás után alakultak ki. Ezek a játékok már szorosan kapcsolódnak a néphagyományhoz, a különböző szokásalkalmakhoz.

11 Ezzel szemben erősen tartja magát az a vélemény is, amely szerint a középkori játékokat és az újkori népi játékokat külön kell választani, sem műfajilag, sem fogalmilag nem kerülhetnek azonos kategóriába. A népi színjátékkutatás európai szaktekintélye, Schmidt, Leopold hangsúlyozza, hogy a népi színjátéknál nem a középkor színjátékáról van szó, hanem egy szűkebb értelemben vett szokásjáték-hagyományról. Ezt azonban kétségkívül tovább lehet bővíteni, hiszen számos példa mutatja azt, hogy a népi színjátékban a középkori, sőt a középkor előtti, a kereszténységet megelőző színjátszás elemei is helyet kaptak.

12 A lényeges azonban az, hogy a népi színjátékok olyan játékokra vonatkoznak, amelyek ténylegesen csak a népi gyakorlatban fordulnak elő. Olyan játékok tartoznak ide, amelyeket a népi kultúra hagyományozott rendszerének keretén belül e hagyomány hordozói játszottak és játszanak. Ebben az esetben a „rendszerek" alatt a népélet teljes folyamatának a megjelenítését kell érteni. A fogalom szorosabb értelmezése szerint tehát népi színjátéknak csak a szokásjátékok minősíthetők, amelyeket különböző hagyományos alkalmakkor adnak elő.

13 Itt csak megjegyzem, hogy a szokásjátékok (Brauchspiele) lényegében ugyanazt az anyagot öletik fel, mint az általunk is használt dramatikus népszokások kategóriája. A népi színjátékoknak a népszokások bizonyos csoportjára való konkretizálása nyilvánul meg mindazokban a véleményekben is, amelyek szerint a népi színjáték olyan műfaj, amely csak meghatározott időben és helyen jelenik meg, és hogy napjaink színjátékai nem egyeznek meg teljesen a történeti fejlődésük egyes szakaszaiban megismert előzményeivel.

14 Az előzőektől részint eltérőek, részint azokhoz hasonlóak a keleti szláv népi színjátszásra vonatkozó megállapítások. Az orosz kutatók a népi színház (narodnij tyeatr) fogalmával jelölnek minden teátrális megnyilvánulást, játékokat, körtáncokat, a rítusokból kialakult jeleneteket, kalendáris szokásokat, lakodalmakat, báb játszást, vertyepet, sokféle formában jelentkező vásári mutatványt stb. Rámutatnak arra, hogy a drámai elemek a folklór különböző műfajaiban megtalálhatók. így pl. a ráolvasásban a szöveg mágikus formuláit gyakran kísérik a szöveget elmondó egyén feltételes, szimbolikus mozdulatai, gesztusai, kifejező mimikája; vagy úgyszintén drámai elemek figyelhetők meg a siratóasszonyok jajveszékelésében, expresszív gesztusaiban és testmozgásaiban stb. Figyelemre méltó az a vélemény, amely szerint az orosz népi drámai költészet közvetlenül organikusan kapcsolatban áll azokkal a szokásokkal, szertartásokkal, ünnepekkel, amelyek még az ősközösség korában keletkeztek. Altalánosnak tekinthető az a vélemény, amely szerint a játékok a rítusokból alakultak ki, s így végig követhető a népi színjátszás folyamata. Az orosz kutatók közül legutóbb (1977) Guszev V. E. követte végig azt a folyamatot, amely során a rítusból, mágikus szokásokból kialakult a népi színjáték. Megállapítja, hogy az elszakadás következtében a játék új mondanivalóval bővül. A tudatos bővítésre leginkább a nevetést kiváltó epizódokat alkalmazzák. Mindezek következtében a népi színjátszásban teljesen új minőségek jönnek létre, amelyek ugyan továbbra is megmaradnak népinek, de már a folklór újabb szakaszához tartoznak, melyben a jelenetek, a játékok egy teljesen új értékrend szerint kerülnek bemutatásra.

15 Természetesen a népi színjátszás sokkal bonyolultabb annál, mintsem a játékok kialakulását, fejlődését az ún. ősi mágiától, rítusoktól az összetettebb színjátékokig egyszerű evolúcióval magyarázzuk. Több kutató hajlamos elfogadni azt a teóriát, amely szerint a színművészet alapja és eredete