Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

amelyekben az öreg megjelenik, mindig közpond alak. A halottvirrasztói játékokban nemcsak egyszerűen egy öreg embert jelent, hanem a család olyan idős tagját képviseli, aki már régen meghalt és akit a játékban feltámadottnak hisznek. Véleménye szerint az öreg alakja a népi játékokban az ősi és egyetemes eredetű mítosz hosszú fejlődését zárja le. Ez az alak kapocs a történelem előtti idők kultúrájának syncretizmusa, a középkori népi színjátszás alakjai, az ősök totemiszdkus és áldozati rítusainak mitikus hősei, valamint az újkori, 19. századi színjátékok maszkos alakjai között. Csak a feudalizmus kialakulásakor kezdi elveszíteni a halottkultuszban betöltött funkcióját. A halottvirrasztói játékok groteszk színi paródiává alakultak, és az öreg nem képviselte többé a korábban meghalt ősöket. Funkciója megváltozott és a különböző játékokban komikus szereplővé vált.

199 A halottas játékoknak a halottkultuszra való visszavetését már Mannhardt Wilhelm és Frayer James George munkáiban is megtaláljuk.

200 Az etnológiai kutatások során a kutatók előtt egyértelműnek tűnt, hogy a népszokások és a hiedelmek nagymértékben összefonódnak az antik kultuszokkal, így a néphagyomány emlékeinek az eredetét nyomozók számára a halottas játékok kapcsolatba hozása az antik halottkultusszal, valamint a vegetációs kultusszal teljesen kézenfekvő volt. Mivel azonban minden korszak rányomja a maga bélyegét a szokásokra, gazdagítja a szokás megjelenési formáját, azok a kísérletek, amelyek a történelmileg átszőtt, átalakított formákból az ősformát akarták megmutatni, gyakran történetietlen absztrakciókhoz vezettek, ezért mindenképpen elsődleges helyen kell állni annak a kérdésnek, hogy mi volt a szokás korfunkciója, vagyis valójában, hogy mit akart kifejezni és elérni a szokás egy korban az életrend struktúrájában.

201 A halottas játéknak a halottkultuszból való magyarázása voltaképpen tehát csak egy lehetőség, mivel az a történelmi korok folyamán számos más funkciót is tartalmazhatott. A halottvirrasztói játékok múlt századi és a közelmúlt gyakorlatában a szórakoztatás, az időtöltés funkcióját töltötték be. A színjátékszerű jelenetek, maszkos alakoskodók a parodizálás, a komédiázás jeleit viselik magukon. Véleményem szerint a komédia irányába halad minden olyan szokás, rítuscselekvés, amely elveszti hajdani funkcióját, mitikus, mágikus tartalmát. Számos példa bizonyítja, hogy egy szokás minél mélyebb, összetettebb jelentésű volt, illetőleg minél távolabbi korban gyökerezett és ettől - éppen a többszörös funkcióváltással — minél jobban eltávolodott, annál inkább felvette a komédia jegyeit. Ezt figyelhetjük meg a halottas játékok, virrasztói játékok változataiban. Tapasztalhatjuk ezt a legkülönbözőbb antropomorf és teriomorf maszkos játékokkal kapcsolatban is. Nyilvánvalóan ezek alakulása, fejlődése mind formai, mind funkcionális tekintetben a különböző népek hagyományában bizonyos eltérésekkel, módosulásokkal történt. A forma — ezt a szokáshagyomány legkülönbözőbb példái mutatják — rögzültebb, a funkció azonban koronként, népenként, azokon belül kisebb-nagyobb közösségenként is változhat, amint kitűnt ez a halottvirrasztói játékok kapcsán mind a magyar, mind az idegen párhuzamokból.

202 199 Flegont Olga: i. m. 119-131. 200 Mannhardt Wilhelm: Wald- und Feldkulte, I—II.

2 Bedin, 1904—1905.; Frayer James George: Der goldene Zweig. Leipzig, 1928. 201 Dünninger Jo^ef: Brauchtum. In: Deutsche Philologie im Aufriss, 37. Lieferung. Berlin-Bielefeld-München, é. n. 2630. 202 A temetési játékok kapcsolatához, funkcionális értelmezéseihez számos példát említek A temetés paródiája (i. m.) c. könyvemben.