Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

A prédikáció után két ember felkapta a ravatalt, hogy kivigyék a halottat. Ekkor a halott leugrott a ravatalról.

190 A századelőn gyűjtött példához újabb változatokat említhetünk Kárpát-Ukrajna területéről S%imonyenko I. F kutatása nyomán. A második világháborút követően Kárpát-Ukrajnában (1946—1947) szovjet kutatócsoport végzett gyűjtőmunkát, s e munka eredményeként közölt tanulmányában S%imonyenko I. F. behatóan foglalkozik a halottvirrasztáskor előadott játékokkal. Kárpát-Ukrajna 68 falujában több mint 200 játékot jegyzett fel. A virrasztói játékok páratlan népszerűségét a nagyszámú variáns mutatja. A játékokat este a halott megmosdatása után rendezték. A játszás egész éjjel folyt abban a helyiségben, ahol a halott feküdt. A szereplők férfiak, nők, sőt gyermekek is. Kedveltek voltak azok a játékok, amelyekben a valóságos temetést utánozták, parodizálták a szertartást és a pópákat. A funkcionális szempontból is figyelemre méltó játéknak két változatát mutatom be. Egy legény, mint halott, lócára feküdt. A jelenlevők körülállták, majd a játék irányítójának intésére letérdepeltek, hogy imádkozzanak a halott lelki üdvösségéért. A játék vezetője a halottal kapcsolatos különböző dolgokat mondott. A beszéd tréfás szövegű volt, olyannak kellett lenni a szövegnek, amelyen mindenki nevetett. A pápának öltözött legény a füstölővel megfüstölte a halottat. A füstölő egy vödör volt, amelybe parázs szenet tettek és arra rothadt fadarabokat. A füstölés után megfogták a halottat és kivitték a szobából. A pitvarban a ravatalról, azaz a lócáról leborították és vízzel leöntötték. A halottas játék másik változatát Kereckiben (Kerecke, gör. kath. falu az egykori Máramaros megyében) kocának (kecske) nevezték. A játékvezetője a halott fölött a következő beszéddel kezdte a játékot: „Szeretett hallgatóim! Halljátok meg hangomat. Én megvédlek benneteket a gonosz lelkektől. Uram, kegyelmezz nekem, szegény bűnösnek. Bocsáss meg a bűnös molnárnak és annak a kettőnek is, akik fát vágtak, annak a harmadiknak, aki összerakta a fát és annak a negyediknek, akiknél kalácsból van a templom és pzrogival kirakva, kolbászból van az ajtaja és tojás a lakatja. Bemenvén abba a templomba, ott pópák jártak körbe a fehér oltár körül. Megfogtam a pópa vállát, hát elkezdett folyni a pópa hája. így szól a pópa: Mi kellene, fiú? Pirogi, szentatyám! Menj a pópánéhoz, adott az már másnak is, neked is fog adni! Bementem a pópánéhoz, hát, a pópáné ott feküdt az asztal alatt térítőbe burkolózva. Pópáné, pópáné! Tönkremegy a terítő! A pópáné fogott egy husángot és odavágta a térdemhez. Megfogtam a husángot és vissza a pópánéhoz... Olyan erős volt a pópáné, hogy a hét kocsi rőzsét is el lehetett verni a fenekén." A prédikáció befejezése után a résztvevők megfogták a halottat és kivitték a szobából. Ekkor a játék vezetője a következőket mondta: „Menjünk a lánnyal Názáretbe és fektessük az ágyba és tegyünk vele azt, amit akarunk és fektessük hasával felfelé, ütögessük bottal, melegítsük a képét és hűtsük a derekát." 190 S^abó Ores^p A magyar oroszokról. Budapest, 1913. 172—174.; Halottvirrasztói játékokhoz a kelet-galiciai és a bukovinai huculoknál 1. Alterescu Simon: Aspecte ale dramei populäre hulule. Studii si cercetäri de istoria artei, III. 1956. 199 kk.; A virrasztói halottas játékról olvasunk egy múlt század végi közleményben is: „A virrasztót lopatkinak hívják. Ez elnevezés onnan vette eredetét, hogy a virrasztók, különösen a fiatalság, hogy az időt eltöltse, s az álmot elűzze, különféle játékokat rendeznek, s legnevezetesebb az, hogy egyet sorshúzás útján kiválasztanak, s ez a halott. Beködk a szemét, lefektedk, s akkor egy deszkából vagy zsindelyből készített lapáttal egyenkint hozzálépnek, az ülető a lapáttal a talpára üt a képzelt halottnak, s hangot ad; a bekötött szemű köteles kitalálni, hogy ki volt. Ha kitalálta, hogy ki volt, akkor a felismertnek beködk a szemét, ő fekszik le, s kap a lapáttal addig, míg mást föl nem ösmer. Hogy sokszor hatalmas lapátütéseket is osztogatnak úgy, hogy a médium csak úgy nyög bele, az a mulatsághoz tartozik." Bihary Emil: Népszokások Kárpát-alji oroszainknál. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez, IV. 1898. 198.