Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

I. SÁFÁR: Ez a mi kapási címerünk; Befogadja a mi céhünk Az urat, papot, s minden embert, Kit a sors is kapásnak rendelt. (Megfenyegeti Bacchust és így szók) Szervusz Bacchus pajtás! II. SÁFÁR: Oltó, vessző, kapa, csákány, ásó, Nehéz szerszám, de nagyon jó. Jó metsző-késeket tartsál, S görbe kést a csizmaszárnál. Kinek a két ágú tetszik, Erejében nagyon bízik. Magyar, lengyel, muszka, görög, Cigány, zsidó, oláh s török, Katona, kántor-e vagy pap, Mihelyt a kapanyélhez kap, Céhünkbe vétetik aznap. Mert itt próbahét nincsen, Muszáj befogadni csak úgy ingyen, Velünk lesznek egyenlőkké, De azért nem tesszük őket elsőkké. Gergely, József, ha érkezik, Minden munkás örvendezik, Kapát vesz fel a vállára, Úgy megy a szőlő munkára. Rajta tehát, szőlőműves, Ásd a tövet, nyissad és mesd, Akár dudvás, akár kemény, Itt kell ám a derék legény. Atyamestereket tartsunk, Ahová helberthez járunk, Ott jó szívvel fogadnak minket: Isten hozta kelméteket! Mi tetszik? Parancsoljanak! Pálinkát vagy bort hozzanak? Akkor jutott az eszünkbe, Szakmány pénz nincs a zsebünkbe, Befizettük a kaszába, Ott van (.. .ahol vannak, azt a nevet mondja) az asztal fiába. Hazamegyünk, s azt sem tudjuk, Hányat ütött az óra. Feleségünk, gyermekünket Kiugratjuk a hóra. (Az üveggel megfenyegeti Bacchust:) Te pokol tüzére való, Aki nevelt, az sem volt jó. (Iszik) Szervusz Bacchus pajtás! (Megfenyegeti Bacchust és így s^ól:) II. SÁFÁR: Hallottam, barátom, magad befestetted, Talán az asszonyok kértek fel rá téged, Hogy te legyalázod céhünket ennyire, Talán bizony te is egyet értesz vele, Hiszen, jó barátom, megesik az néha, Hogy sáros marékkal vánszorgunk haza. Ahogy a minapi utazásom tettem, Behívott egy asszony: Igyál, komám, lelkem! (Itt húz egyet az üvegből:) Az egyik zsebéből kivett egy kulacsot, S a másik zsebéből egy darab kalácsot. Addig iszogatott, hogy nekem nem jutott, Mihamar az asszony arcára lebukott, Mentegette magát, hogy még ma nem ivott, Mégis egy liter bor kétszerre megártott. (Megfenyegeti Bacchust az üveggel és iszik:) Szervusz Bacchus pajtás! IV. SÁFÁR: Szervusz, Bacchus pajtás, légy te ma mivelünk, Miként jó borgazdát, aképpen tisztelünk, A te hő kulcsárod „hinkai mézes" Mondja, hogy pincédben van jó bor és édes. Töltesd kulcsároddal tele poharunkat, És hő szolgáidnak ajánljuk magunkat. (Megfenyegeti Bacchust az üveggel és iszik:) Szervusz, Bacchus pajtás! A verselés a sáfároknak az egyéni szereplésre, előadásra jó lehetőséget nyújtott. Jól bizonyították előadói, játszási készségüket, képességüket is. A hallgatóság számára nemcsak a szöveg, hanem a bemutatás is rendkívül fontos volt. Éppen ezért a szereplésnek egyfajta „színészi" megnyilvánulása mutatkozott meg a versek elmondása során, amelyhez dramatikus megnyilvánulások (a Bacchus-szal való társalgás, fenyegető mozdulatok stb.) kapcsolódtak.