Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.
Alhalott a ravatalon. Bekölce, Heves m. kifordított ócska öltözetben voltak, arcukat bekenték. A felszerelésük ásó és lapát. A gyászoló család tagjai közül a feleség fekete ruhát vett fel, fejét fekete kendővel borította, arcát zsebkendővel takarta, szemét azzal törülgette, miközben a halott felett sírt, jajveszékelt. A három gyermek közül kettő fiúnak, egy leánynak volt öltözve. Ócska ruhában voltak. Hangosan sírtak, olykor-olykor nagyokat jajdítottak. A ravatalon egy régi mosóteknő. Az aljára szalmát tettek, s arra helyezték a halottat: egy bábut. Ez szalmával kitömött férfiruha. A szemfedél, amellyel az egész ravatal le volt takarva: házi szövésű ócska pokróc. A játék lefolyása: A résztvevők megálltak az ajtó előtt. A harangozó kolompolt, majd bement a házba és a következőket mondta: - A szomszéd meghalt. El kéne temetni. Szabad-e a ravatalt behozni? A hágjak mondják: - Szabad. Ekkor a két sírásó bevitte a szobába a koporsót. Mentek utána a halott hozzátartozói, a felesége és a három gyermeke, valamint a pap és a kántor. Körülállták a ravatalt. A hozzátartozók sírtak, jajgattak, úgy azonban, hogy ne zavarják a pap és a kántor beszédét. A búcsúztató előtt a kántor és a pap imát mondott. KÁNTOR: - Ettem pirítóst, de nem volt zsíros. PAP: - Glória górálja a tyúkot. KÁNTOR: - Krisztina, Krisztina, te szép leány! PAP: - Ide, ide jössz már! A pap búcsúztató beszéde:
