Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.
folyt le, hogy a fonó leányok közé furakodott, azokat bekormozta, a ruhájukat összekente, seprűjével a szoknyájuk alatt próbálkozott „körmölni". 52 A kéményseprős jelenet előbbi változatában bizonyos szexuális jellegű mozdulatok vannak. Ez figyelhető meg az ajaki (Szabolcs m.) játékban is. A kéményseprőnek öltözött legény a nadrágja ellenzőjéhez egy sárgarépát — előfordult, hogy régen, amikor a faluban tehenet vágtak, egy tehéncsecset — erősített, s az úgy tűnt, mintha a fallosza lenne. így szólt egy lányhoz: — Tegyétek be a szerszámomat, mert kormos a kezem.. , 53 Az ajaki kéményseprős játéknak gyakran 6-7 szereplője is volt. Rossz ruhákat öltöttek magukra. Kezükben seprűt vittek, vállukra dróttekercset akasztottak. A felszerelésükhöz tartozott egy lábtó (létra) is. A derekukat szalmakötéllel kötötték körül, s kulcsokat akasztottak rá. A zsebükbe kormot tettek. Lehetőleg titokban készültek fel, mert a fonók a játéknak ettől a változatától idegenkedtek. A 6-7 kormos legénnyel szemben nem tudtak védekezni, s az esetek többségében annyira kormos lett a lányok ruhája, hogy csak mosással lehetett a foltokat eltávolítani. A kéményseprők a fonóba egyszerre toppantak be. Nagy visongás keletkezett a lányok körében. Egy kéményseprő az ajtóban állt, hogy senki se menekülhessen ki. A kotrók igyekeztek a lányokat megölelni, megcsókolni, az arcukat korommal bekenni, s a kormos seprűt a lábuk közé, a szoknya alá nyomni. 54 A seprűnek a comb közé való lökésében félreérthetetlenül megnyilvánul a koituszra való célzás. Ez s az említett falloszmutatás a kéményseprős játékot etnológiai szempontból különösen figyelemre méltóvá teszi. A foglalkozást bemutató játékok repertoárjának sorában nagyon gyakoriak voltak a vásárjelenetek, vándorkereskedők, házalók jelenetei. A szatmári farsangi fonójátékokkal kapcsolatban rámutattunk arra, hogy a fonóbeli játékok során szinte valamennyi házaló kereskedő alakját megjelenítették. Idevonatkozóan számos példát bemutattunk. A további gyűjtések azt mutatják, hogy a játékoknak ezek a darabjai általánosan előfordultak mindenütt, ahol fonóházi maszkos alakoskodások voltak. A következőkben ebből a változatos repertoárból nyújtunk példákat. A fonóba érkező pocurkák Borsodszirákon a legkülönbözőbb „portékát" árulták. Nagy kosárból vagy háthói rakták ki az árucikkeket: rossz edényeket, kanalakat, kutacsot, szemédapátot, s kiabálták: — Teknőt vegyenek! Szemétlapátot vegyenek! Rendszerint a gazdasszony kapcsolódott a jelenetbe: — Mit akarsz ezért a sok szemétért? — Hát, adjanak érte valamit! — Van két kezed? — Van hát! — Van két szemed? — Van hát! — No, hogy fusson ki! Apocurka mérgelődött, a nézők nevették. A játék tánccal zárult. A pocurkák összefogózkodtak és gyorsan sürögtek a fonóbeliek nótájára: 52 Ferenczi Imre—Ujváry Zoltán: \. m. 85. 53 Saját gy., és Kertész Judit gy. 54 K. Takács Us^lo: i. m. 21—22.
