Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.
Kocsmáros a betyárjátékban (1957). S%amoss%eg, Szabolcs-Szatmár m. A csendőrök és a betyárok jelenete, háttérben a kocsmáros alakoskodó. Szamosszeg, Szabolcs-Szatmár m. Répa Ro%iintésével jelezte a betyároknak, hogy hol vannak a kereskedők. Ekkor az álarcos betyár felugrott. I. BETYÁR: — Idegen szagot érzek! A kereskedőket a rejtekhelyükről kirángatták. RÓZSA SÁNDOR (rákiált a kereskedőkre): — Elő a bugyellárissal! KOCSMÁROS (bosszúsan): — Oda a haszon, mi lesz velem? KERESKEDŐK (rémülten): — Minden pénzünket odaadjuk, itt van a bugyellárisban 500 pengőforint, csak az életünket kíméljék. RÓZSA SÁNDOR (átveszi tőlük a bugyellárisokat. Kives^ egy stça^ast, a\ asztalra csapja): — Itt van csaplár a vendégség ára! RÉPA ROZI: — Hány bankó van benne? RÓZSA SÁNDOR: — Van annyi, hogy neked meg társaimnak új ruhát vegyünk, meg egy hónapig eléljünk belőle. Igyunk egyet rája! (Répa Ro^it a% ölébe ves^i és dalolnak:) Betyár vagyok, betyárnak születtem, Életemet betyársággal élem. Sűrű erdő, bokor az én tanyám, A faluba jó bor, szép lány vár rám. Ha meghalok ne búslakodj értem, Én már akkor biz azt úgysem érzem. Tied voltam osztán neked éltem, Te meg mégis kikacagtál engem.