Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.
3. Az alábbi szamosszegi betyárjáték, amelynek a helyi neve betyárosdi, az előzőekhez viszonyítva kevésbé cselekményes, kevesebb a prózai szöveg, annál több a nóta. A játékban szinte egymást váltják a dalok, s hogy a darab mennyire a nótázásra épült, mutatja az is, hogy a citera a jelenet kellékei közé tartozott. Az alábbi betyárosdit a felsorolt szereplőkkel 1922-ben mutatták be Szamosszeg minden fonójában. A játékot visszaemlékezés nyomán Lőrincz Sándortól gyűjtöttem, aki idősebb korában a faluban ismert dalokkal a betyárosdit is lejegyezte. A játékban ő volt a kéreztető. A szereplők az Oszuszka utcai legények voltak. A játékot ketten szervezték: Tóth Károly, egy kiváló nótafa, faluszerte ismert jól daloló legény és Lőrincz István, aki remekül tudott játszani, s jól tudta irányítani a szereplőket, szervezte — valójában - megrendezte a játékot. A szamosszegi betyárjáték érdekessége még az, hogy szerep szerint a betyárvezér Ró%sa Sándor és helyettese, Ves^elka János. A betyárjáték szereplői Szamosszegen 1922-ben: Ró^sa Sándor, a ve^ér. Tóth Károly, Ves^elka János, a ve^ér helyettese: Lőrincz István, I. Betyár: Filep György, II. Betyár: Kiss János, III. Betyár: Lőrincz Zsigmond, IV. Betyár: Balogh Menyhért, Csapláros: Kovács Károly, Felesége, Ves^elka Julcsa: Kovács Gyula, Leányuk, Répa Ro^i: Puskás Gusztáv, Pandúrkáplár: Regéczy Zsigmond, Pandúr: Molnár Gyula I. Kereskedő: Varga József, II. Kereskedő: Gergely László, Bakter: Molnár János, Kerestető: Lőrincz Sándor. Öltödet, kellékek: A betyárok bő rojtos, ráncos gatyát, lobogós ujjú inget, pitykegombos lajbit, sarkantyús csizmát viseltek. Árvalányhajas, nemzedszínű szalaggal díszített kalap volt a fejükön. Derekukra három részre hajtott piros kendőt kötöttek. Vállukon karikás ostort, kezükben fokost vittek. Mindegyik betyár kis pörge bajuszt ragasztott. Ró^sa Sándort, a vezért darutollas kalapja és durranó pisztolya különböztette meg a többiektől, akiknek az övében „csak" fapisztoly volt. Az I. Betyár az arcát elkendőzte. 34 A csapláros fehér bajuszt, szakállt ragasztott, ócska kabátot vett fel, fejére kalapot tett, szájában tajtékpipa lógott, kezében korsóban italt cipelt. A csapláros felesége, Ves\elka Julcsa, Rózsa Sándor szeretője csinos ruhában, hátrakötött tarka fejkendővel, jól domborodó mellekkel, farral, magassarkú női cipőben. Répa Ro^i, a leányuk, Veszelka János szeretője, tarka ruhát vett fel, fején hátrakötött piros kendő volt. A pandúrok öltözete fekete ruha, csizma, felgyűrt szélű fekete-sárga szalaggal (!) körülkötött kalap, oldalukon kard, vállukon fapuska. A pandúrkáplán öltözetén két csillag jelezte a rangját. A pandúr mint közlegény a bilincselni való láncot a derékszíjába 34 Az elkendőzött arcú betyárhoz egy történet kapcsolódik. A Szamosszeg—Nagydobos közötd út mentén, a régi és az új Kraszna közötti részen állt egy csárda. Egy alkalommal kendőzött arcú betyárok mulattak ott, amikor egy utas betért. Az egyik betyár rákiáltott, hogy adja át a pénzét. Az utas átadta a bugyellárisát, közben lekapta a kendőt a betyár arcáról, aki azért, hogy a törvényben fel ne ismerje, kiszúrta az ember szemét. A csárdát ezután elnevezték S^ems^ùro csárdának. A betyárjátékban ennek az emlékezetére viselt az egyik betyár kendőt az arcán.
