Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

VIGA GYULA: A 75 ESZTENDŐS UJVÁRY ZOLTÁN KÖNYVE ELÉ

JA. 75 esztendős "Ujváry ZoCtán könyve eCé A könyv a jeles folklorista, Ujváry Zoltán egyetemi tanár három kiemelkedő jelentőségű munkáját tartalmazza, mintegy folytatásaként az öt esztendeje Gömöri magyar néphagyományok címmel megjelent első életmű-kötetnek (szerk.: Veres László -Viga Gyula, Miskolc, 2002). S nem véletlen természetesen a kötet megjelentetésének időpontja sem: Ujváry Professzor 2007. január 25-én ünnepli 75. születésnapját. Ujváry Zoltán 1932. január 25-én Hétben, Gömör vármegye Trianon után az anyaországban maradt apró falujában született. Az indulás, a szülői ház, a szétszakított Gömör egy életre szólóan meghatározták tudományos érdeklődését és emberi kötődését is. Gimnáziumi tanulmányait Rimaszombatban kezdte, de az újabb történeti sorsforduló miatt Miskolcon érettségizett 1951-ben. Ezután a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen végezte tanulmányait, abban az intézményben, amelyik a diploma megszerzése után első és egyetlen munkahelye lett: a Néprajzi Tanszéken tanársegéd majd adjunktus volt, később docens, 1979-től egyetemi tanár. Húsz éven át volt tanszékvezető, 2002-ben az egyetem professor emeritus címmel ismerte el gazdag oktatói és tudományos életpályáját. Ujváry Professzor a Kárpát-medence folklórkutatásának kiemelkedő személyisége. Könyveinek és tanulmányainak sora, s az általa szerkesztett, lassan háromszázat közelítő kötetek mellett, a Debrecenben végzett néprajzos tanítványok hada, az egyetem, Debrecen városa, a magyar néprajz és a múzeumügy egésze tanúsíthatja fáradhatatlan tudományos és tudományszervező tevékenységét, a tudományos és a kulturális közéletben vállalt kiemelkedő szerepét. Ebben a munkában az egyetemes magyarság tradíciójának, mai lététől el nem szakítható közös múltjának egészét tartja a legfontosabb rendező elvnek. Bár tudományos szemléletében vezérfonalként húzódik végig a Kárpát-medence együtt élő népeinek kulturális érintkezése, egymásra hatása, a kulturális elemek átadásának és átvételének problematikája, az elmúlt évtizedekben írásaiban egyértelműen megfogalmazódott a kisebbségi sorban élő magyarság sorsa iránt érzett aggodalom is. Munkásságát az alapos, részletező, terepmunkán nyugvó tudományos elemzés éppen úgy jellemzi, mint a régi magyar irodalom jeleseinek műveiben a néprajzi-folklorisztikai vonatkozások feltárása. Maradandó elméleti eredményeket ért el mind a szokáskutatásban, mind a műveltség átadásának-átvételének értelmezésében. Kutatásainak homlokterében a magyarság és szomszédainak dramatikus szokáshagyománya és a népköltészet áll, de mindezeknek jószerével megszámlálhatatlan összefüggését és leágazását kutatta és kutatja. Életművét mind a Magyarországon élő nemzetiségek, mind pedig a határon túli magyar csoportok szellemi hagyományának vizsgálata végig kísérte: első könyvében az Al-Duna mentén élő székely közösség folklór kincsét adta közre (Népdalok és népballadák egy al-dunai székely közösségből. Debrecen, 1968.). Figyelme azonban egyre inkább a Felföld, főleg a szülőföld tradíciója felé fordult, ez irányú munkásságát könyvek sora jelzi. Balassa Ivánnal kezdeményezője és létrehozója volt a Györfjy István Néprajzi Egyesületnek. Évtizedek óta a vidéki néprajzi műhelyek és kutatások egyik fő támogatója. Megszámlálni is nehéz lenne, hogy hány települési monográfia, kutatás, tanulmánykötet, múzeumi kiállítás létrejöttét segítette, egyáltalán, milyen sok tanítványának és más, a néprajz iránt érdeklődő, hivatásos és amatőr kutatónak adott segítséget, lendületet munkája végzéséhez. Ma is a néprajz egyszemélyes, önálló intézményeként tevékenykedik, hatékonyságát látva alig hihető, hogy életének nyolcadfél évtizedében jár. Néhány mondat a jelen kötetbe foglalt munkákról. Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban című (Debrecen, 1969.) jószerével megalapozta Ujváry Zoltán - hazai és nemzetközi - szakmai tekintélyét. A monográfia a magyar és az európai agrárkultusz kutatásának elvi és módszertani kérdéseivel foglalkozik. Vizsgálatának középpontjában a vegetáció kultuszával kapcsolatos elméleti kérdések, kutatási módszerek és irányzatok állnak. Megvizsgálja azokat az adatokat, amelyek nyomán a kutatók az antik vegetációs isteneket a mai európai agrárkultusszal kapcsolatba hozták. A munka egyik fontos kérdése a szociális és gazdasági szempontokra irányul. A mezőgazdasági szokások vizsgálata során hosszú időn át kevésbé, vagy egyáltalában nem kerültek előtérbe a szokások társadalmi, gazdasági hátterét megvilágító szempontok. Az idevonatkozó elemzéssel elválaszthatók egymástól a mágikus tevékenységek és a racionális szokások. Behatóan foglalkozik a mezőgazdasági munkásság