Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

I. KERESKEDŐ: — Békés kereskedők vagyunk, két kanpohár bort ittunk meg hitelbe. FŐBETYÁR (kocsmároshoz): — Te kutya, hát hitelbe is adsz? KOCSMÁROS: — Nem igaz! Ilyen nagy bankókkal fizettek (kinyújtott karját lóbálja.) FŐBETYÁR (a jegyzettömböt mutatja): — Hát ez kié? KERESKEDŐ: — Nem tudjuk. KOCSMÁROS: — Az a, az a, az az enyém, az a, az a, az az enyém. FŐBETYÁR (a kereskedőkre szegezj a pisztolyát): — Pénzt vagy életet! KERESKEDŐK (együtt): — Nincs pénzünk! BETYÁROK (együtt): — Pénzt vagy életet! KERESKEDŐK (együtt): — Van pénzünk, csak az életünket hagyjátok meg. (Egyikük tömött pénztárcáját odadobja a Főbetyár elé.) FŐBETYÁR (int a társainak, hogy üljenek le, rákiált a kocsmárosra): — Tölts, te kutya! Van már pénzünk, van már mire inni (A kereskedőkhöz): — Magukkal még számolok, menjenek arrébb! KOCSMÁROS (eltaszítja magától a hozzá somfordáló Sárit): — Menj Sári, menj a fenébe Sári, most már nem kellesz, Sári! Van már pénz elég! (Örömében remeg a keze, amikor a bort tölti.) FŐBETYÁR: — Ne reszkess, te kutya, van pénz! Nesze! (A pénztárcából szedi elő apénzf.) KOCSMÁROS (fölcsillan a szeme és örömmel mondja a feleségének): — Van pénz, Sárikám. Jó helyre jöttünk, Sárikám. SÁRI (hízelgő modorban): — Mondtam apukám, mondtam, ugye, hogy ide jöjjünk. KOCSMÁROS (eltaszítja Sárit): — Nem kellesz most már Sári, menj a fenébe Sári. Az iddogáló betyárok újra nótába kezdtek: Kakuk madár az erdőben szépen szól, A betyárnak jól megy dolga bújában, Most búcsúzik egy nefelejcs bokortól, Zöld erdőben falevél a párnája, Én is, én is elbúcsúzom Kakuk madár ébresztgeti, (Fanni a Főbetyárhoz simul) Rákiált az alvóra, Kimegyek a világból, Kelj fel betyár, ne aludj már, Majd valahol az Alföldön Éjfél után hármat ütött az óra. Bánátimban beszegődök betyárnak. ÉJJELIŐR (kürtöl a pitvarban, bemegy, nagyot köp):