Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

KOCSMÁROS: — Jaj, kérem (a betyárokra mutat) nem tudok bezárni. Itt vannak a betyárok. (Halkan.) Engem rögtön megölnek. BAKTER (a betyárokhoz): — Hé, fattyúk! Elmúlt kilenc óra. A betyárok ezzel mit sem törődtek. Sárival és Pannával enyelegtek. I. BETYÁR: — Cimborák! Lökjétek ki azt a gazembert! BAKTER (becsapja az ajtót és kiabálja): — Na, ezt még megkeserülitek! Megálljatok, megyek a pandúrokért! IV. BETYÁR: — Hadd jöjjenek azok a híres pandúrok, szeretnénk velük találkozni! A betyárok ittak, ölelgették a kocsmáros feleségét és leányát, majd együtt dalolták: Éjfél után két óra, Jön a zsandár az ajtóra. Láncra veri a gyenge kezemet, Elkísér az egyesbe. KOCSMÁROS (halkan figyelmezteti Sárit és Pannit): — Sári! Panni! Vigyázz, kurva ne légy! A betyárok éppen koccintottak, amikor kinyílt az ajtó. Pandúrok jelentek meg, akik a puskájukat a betyárokra szegezték. A parancsnok rákiáltott a betyárokra: I. PANDÚR: — A törvény nevében adjátok meg magatokat! BETYÁROK (együtt): — Nem adjuk! II. PANDÚR: — A fegyvereket lerakni az asztalra! A betyárok lerakták a fegyvereiket, a bakter ujjongott. BAKTER: — Na, megadjuk, kutyák? Fújja a szél a bokátokat! Ekkor a kereskedők is megörültek, hogy elmúlt a veszély és a pénzüket visszakapják. Közelebb léptek. I. PANDÚR (a II. Pandúrhoz): — Bilincseld meg őket! A II. Pandúr megkötözte a betyárokat. Azok szomorú dalba kezdtek: Vihar a levelet ide-oda fújja, A szegény legénynek szomorú a sorsa. Ma még gyöngy az élet, holnap sötét álom, Csókolj meg hát engem gyönyörű virágom. A betyárok láncolás közben védekeztek, dulakodtak. Az I. Pandúr puskatussal döfködte őket. A kocsmáros vigyorogva, kárörvendően nézte a betyárok megkötözését. Sári és Panni a kocsmáros mögé húzódott.