Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

— Még akkor sincs. BETYÁR (fokosával a kocsmáros hátára üt és kiáltja): — Legyen! KOCSMÁROS (hebegve elhúzódik a további ütések elől): — Jaaaj! Hányat tetszik parancsolni? I. BETYÁR: — Nem látod, hogy magam vagyok? Káprázik az a vaksi szemed? Tölts gyorsan, ne alkudozz, mert különben... (Fokosát meglóbálja és újra rávág a kocsmárosra.) Ne sajnáld a borodat annyira, ma este úgyis megisszuk mind! Az I. Betyár issza a bort, s közben belép a II. Betyár. II. BETYÁR: -Jó estét, Patkó! Mondanék neked valamit, de van itt valami ennivaló? I. BETYÁR: — Hogyne volna! (gúnyosan odaszól a kocsmárosnak): Van itt minden, ugye, kocsmáros? Tölts! II. BETYÁR: — Te, Patkó! Kérjél már ezeknek az asszonynépeknek is. (Sári és Panni a kocsmárosra sandít.) I. BETYÁR: — Tölts Panninak is (Megöleli Pannit.) II. BETYÁR: (ráüt a kocsmárosra és kiáltja): — Tölts Sárinak is! KOCSMÁROS: — Jaj, Sárinak nem szabad, nem szerettye a bort! A betyárok koccintottak és dalolni kezdték a Nem messze van ide Kismargita... kezdetű dalt. A nóta befejezése után újra ittak. Panni és Sári is koccintott a betyárokkal, miközben tartózkodva néztek a kocsmárosra. Az a kezével megfenyegette őket. A betyárok ismét dalba kezdtek. A Ki tanyája e\ a nyárfás... kezdetű nótát énekelték. Velük együtt dalolt Sári és Panni, a kocsmáros is dúdolta. De a kocsmáros mimikájával világosan elárulta, hogy a betyárok jelenlétének egyáltalán nem örül. A közönség az egyre inkább nyugtalankodó kocsmárost figyelte. Amikor a dal befejeződött, berúgtatott a III. Betyár. Nem sokkal utána a IV. Betyár is megérkezett. III. BETYÁR: -Jó estét kívánok! Ah, jó helyen járok? I. BETYÁR: —Jó helyre tévedtél. (Ke^etfog a III. Betyárral és kérdi): Hogy találtál meg bennünket? III. BETYÁR (leül): — Ahogy itt vágtattam a kocsma előtt, hát meghallottam a hangodat, leugrottam a Keselyről és benéztem. I. BETYÁR (int a kocsmárosnak): — Tölts ennek is egy pohár bort. Koccintás után hárman daloltak együtt. Egy citeras legény kísérte nótájukat: Kakuk madár az erdőben szépen szól, Búcsúzik a zöld leveles bokortól, Én is, én is kimegyek a világból, Elbúcsúzok az én régi babámtól. III. BETYÁR: — Te, Patkó! Én itt valami idegen szagot érzek!