Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.
A betyároknak a játékok egyszerűbb formáiban való megjelenésére számos helyről vannak adatok. Koronkán (Maros-Torda m.) a legszebben öltözött alakoskodóknak — farsangosoknak tartották a betyárokat. Két legény betyárnak, a harmadik a betyárok kurvájának öltözött. A betyárok fehér szoknyát vettek fel, amit a lábuk között összetűztek. Csipkés kendőből kötényt kötöttek; fekete mellényük és árvalányhajas kalapjuk volt. Magyardécsen (Szolnok-Doboka m.) a csoport résztvevője két betyár, egy menyecske és egy menyasszony volt. A betyárok öltözete pitykés lajbi, ún. öregasszony-fersing, karjukon lobogós ingujjnak fehér ruhaféle; széles pántlikás kalapot tettek fel, csizmát húztak, vállukon ostort vetettek át. A menyecske szép női ruhába öltözött, a menyasszony menyasszonyi ruhát vett fel, fátyollal, gyöngykoszorúval. Pókán (Maros-Torda m.) a betyárok fehér ingben voltak, fehér csipke takarta az arcukat, az ingük apró szalagokkal volt díszítve. Vállukon keresztben kendőt kötöttek. Boncidán (Kolozs m.) a tuskóhúzás menetében hat-nyolc betyár haladt. Bő gatyába, bő ujjú ingbe, fekete vitézkötéses mellénybe öltöztek, a nyakukba csokor formában két szalagot kötöttek. Piros és kék szalagos fekete pörgekalapot tettek a fejükre. Mellüket vállukon át piros kendők borították. Kezükben ostor volt, amellyel cserdítgettek. 29 Az álesküvővel kapcsolatban emb'tettük a bálványos váralj ai (Szolnok-Doboka m.) adatot, amely szerint a fonóbeli lakodalmas játék alakjai voltak a betyárok. 30 Az észak-magyarországi fonókban az előzőhöz hasonlóan jelentek meg a betyárok. Bő gatyát vettek fel, pitykés mellényt öltöttek, lobogós ujjú inget húztak, sarkantyús csizmájuk volt, kezükben karikás ostor vagy csörgősbot. A példák zöme azt mutatja, hogy a betyárok öltözete a népszínművek romandkus betyárhősének az öltözetét utánozta. A betyárokat a fonóba rendszerint a kéreztető (Szatmár, Erdély) vagy egy játékos (ÉszakMagyarország) jelentette be, olykor a csoport előzetes bejelentés nélkül ment a fonóba. A bekéretés szövege a helyi szituációkhoz, olykor a játék szereplőihez kapcsolódott, pl. az említett Koronkán a kéreztető a következőképpen jelentett: — Két alföldi betyár jött a kurvájával, beengedik-e? A cserehád fonókba a következő volt a bejelentés: — Befogadják-e Fehér László, Angyal Bandi csapatát? Cserépfaluban így köszöntöttek be: — Megérkezett Rózsa Sándor bandája, befogadják-e? A fonóban a betyárok megtáncoltatták a lányokat és a fonó résztvevőivel közösen daloltak. Az egyik kedvelt nóta (Bogács, Cserépfalu) 31 : Zúg az erdő, zúg a mező, Vájjon ki zúgatja? Talán bizony Rózsa Sándor A lovát ugratja. Víg ő maga, víg a lova, Víg a kantárszára, Vígan várja Molnár Bözsi Megvetett ágyába. A betyárnak öltözött alakoskodók rendszerint minden fonóházat felkerestek. Szívesen látott vendégek voltak, mivel a megjelenésük mindig dalolással és tánccal kapcsolódott össze. 29 Az adatokat 1. Makkai Endre-Nagy Ödön: i. m. Koronka: 108., Magyardécse: 177-178., Póka: 141-142., Boncida: 73., További utalás még: Nyárádselye (Maros-Torda m.): 134., Egri (Szatmár m.): 153. Az i. m.-ben közölt betlehemes játékokban bőséges adatokat találunk a betyárszerepre vonatkozóan. 30 Vincze I^ajor. i. m. 14—15. 31 A betyárok fonóbeli megjelenésére Észak-Magyarországon 1. IMJOS Árpád: i. m. 624, 626—628.; Karcsa: Karcsai népélet (szerk.: Nagy Gé%á). Karcsa, 1971. Encs, Gönc, Tornyosnémeti, Gömör: saját gy. A Szolnok megyei Zagyvarékason is megjelent a betyár a fonóban. Derne László, Levente István közlése.
