Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

fonóban eloltották a lámpát, a nőket ijesztgették. Fából készült kis kaszát vittek magukkal, amivel salapáltak a nők felé, azzal cibálták a guzsalyról a szöszt stb.

18 A torockói fonóban is megjelent a halál alakja.

19 Mérán (Kolozs m.) a lakodalmat megjelenítő csoportos játék egyik alakja volt a halál. A játékosok farsangkor fonóról fonóra jártak, ahol bemutatták a tréfás lakodalmat. A halál öltözete: egy lepedőt derékra, egyet a felsőtestre, a magas tartásban levő kezekre kötöttek vagy varrtak. A tetejébe kendőt kötöttek, s így az arci része fehéren világított a más színű kendő alól, azt a látszatot keltve, mintha egy hatalmas lénnyel állna a néző szemben. A lepedők alatt mozgó, karját emelgető alakoskodó félelemkeltő hatást tett.

20 A halál megjelenítésének több variánsa ismeretes. A játékos általában fehér lepedő alá bújt. A már említett tök-fejen kívül gyakori volt a szitával alakított fej. Ahol szitát alkalmaztak, a játék neve s^itahalálvolt. A játékos az összekulcsolt kezét a fejére tette, arra ráhelyezték a szitát, amelyet két fejrevaló kendővel borítottak és rögzítettek. A játékos arcát a kendő eltakarta, s úgy tűnt, mintha óriási feje lenne. Megjelenésével félelmet keltett.

21 A nyíri s^itahalál alakoskodók a halottvőlegény mondájából ismert énekszövegből mondogatták a lepedő alatt: Jaj, de szépen süt a holdvilág. Szépen sétál a halál.

22 Bogácsról hasonló példát ismerünk. A halál-alakoskodó fejére serpenyúX tettek, kendővel rákötötték, lepedővel letakarták. Amikor bement a fonóba, a következőket mondta; Megy egy élő, megy egy hóttfjaj, de szépen süt a hód... féls^-e szívem Katicája? A halál a kezében sarlót tartott és azzal kaszáló mozdulatokat tett a jelenlevők irányába: a halál kaszálja, viszi az élőket.

23 A matyóknál is ismeretes volt a halál-jelenet. A játékos fejére cintányért tettek, kendővel lekötötték, fehér lepedőt borítottak rá. A játékos arcát, kezét belisztezte, a szájába krumplifogat tett. Kezében sarlót, égő gyertyát és olvasót tartott. A fonóban síri hangon mondta egy-egy jelenlevőnek: Elgyöttem már érted, és a sarlójával nyúlkált az illető felé.

24 A halottas játékkal, a halál megjelenítésével összefüggő etnológiai kérdések vizsgálata nyomán szélesre tárul ennek a szokáskörnek mind térbeli elterjedése, mind történeti mélysége. A funkcionális elemzések rámutatnak arra, hogy a halottas játékok és a halállal kapcsolatos bohózati, komédiaszerű jelenetek a fonókból kilépve hajdani kultuszok világába vezetnek vissza. A fonó hangulatilag igen alkalmas volt az esküvőt utánzó jelenetek bemutatására. Közismert a fonóknak a házassággal, a párválasztással kapcsolatos szerepe. Abban a miliőben, ahol a szerelmi kapcsolat, az udvarlás állandó témaként volt jelen, az azzal kapcsolatos játékok is természetszerűleg kerültek elő. Az idevonatkozó játékok a valós események fonákját, paródiáját jelemtették meg. A játékok azonban mindig felkeltették az érdeklődést az igazi cselekmények, események, történések és szokások, szertartások rendje iránt. Amit a játék gyakran torzítva mutatott, annak a valóságban 18 K. Takács \MSÍJÓ:\. m. 22. 19 Jankó János: Torda, Aranyosszék, Torockó magyar (székely) népe. Budapest, 1893. 225. 20 Makkai Endre-Nagy Ödön: i. m. 90-91. 21 Kéked, Abaúj m. \MJOS Árpád: i. m. 641. 22 I^ajos Árpád: i. m. 640-641. 23 IMJOS Árpád: i. m. 628. 24 IMJOS Árpád: i. m. 616.