Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

ha a gólyamaszkos játékban a gólya a csőrével megérint egy leányt vagy asszonyt, annak hamarosan gyereke születik. Az állatalakoskodások tágabb kapcsolatait más fejezetben érintettem. Mind az állatmaszkok, mind az ornitomorf maszk a magyar néphagyományban olyan kulturális emléket őriztek meg, amelyeknek az eredete a magyarságnak jóval a honfoglalást megelőző hiedelemvilágában gyökerezik. Jíaíott és ftafáía fonóban A temetést parodizáló jelenetek - amint arra már többször utaltunk — a népi színjátékok egyik leghatásosabb, leggyakrabban bemutatott darabjai voltak. A legkülönbözőbb alkalommal mutatták be. A halott előfordult a felvonulós játékokban és a szobai jelenetek között egyaránt. A felvonulós játékokban azonban a temetési paródia leegyszerűsödött, a lényeget alkotó prédikáció elmaradt, a szobai jelenetekben viszont a játék és a beszéd szorosan összekapcsolódott. A fonó — és mint láttuk, a lakodalom is — különösen alkalmas volt a temetést parodizáló jelenet eljátszására. A részleteket és a különböző vonatkozásokat A. temetés paródiája c. kötetben és a Farsangi dramatikusjátékok Szatmárban c. munkánkban vizsgáltuk. A következőkben néhány fonóbeli változatot mutatunk be. Kelet-Magyarországon a szatmári fonókban az 1950-es évekig előadták a halottas jelenetet. Alábbi példáink Szamoskérről és Panyoláról valók. A halottas játék szereplői: pap, kántor, halott, a halott felesége, 3^4 siratóasszpny, 2 gyermek, a halott fiai, sírásók, harangozó. Kizárólag férfiak játszották. Öltözetük, felszerelésük: a pap földig érő fekete női ruhát, fején papírból készült sapkát viselt. Ruhájával a katolikus papi öltözetet utánozta. Kezében nagy könyvet tartott. A kántor ünneplő öltözetben volt. Kezében imakönyvet fogott. A sirató alakoskodók fekete női ruhában vették körül a halottat, fejükre fekete kendőt kötöttek. Kezükben zsebkendő, amivel arcukat takarták el siratás közben. A harangozó, a sírások, a gyermekek hétköznapi öltözetben voltak. A sírásók kezében kapa és ásó, a harangozónál pedig kolomp volt. A halottat egy kitömött szalmabábu helyettesítette. Rossz nadrágot és kabátot szalmával tömtek ki, madzaggal összeerősítették. Csizmát húztak a nadrág száraira. A fejet rongyból varrták össze és szalmával szintén kitömték. A fejet a törzshöz varrták. A nyakrészt ronggyal becsavarták. A nadrág nyílásához egy krumplira kukoricacsutkát vagy sárgarépát erősítettek, amit játék közben mozgattak. A harangozó kéreztette be a fonóba a halottas menetet. A halottat a sírásók vitték egy saroglyán. A sírásók után ment a halott felesége és gyermekei. Őket követte a pap, a kántor és a siratóasszonyok. A sírásók a szoba közepére helyezték a halottat. A sírásók és a harangozó kimentek a pitvarba. A halott egyik oldalánál a halott hozzátartozói álltak. Velük szemben a siratóasszonyok. A pap és a kántor a halott fejénél helyezkedett el. A temetés azzal kezdődött, hogy a halott hozzátartozói ráborultak a tetemre, a siratok pedig hangosan jajgattak. A pap és a kántor megkezdte a szertartást. KÁNTOR (elnyújtott, éneklő hangon): Meghótt az öreg Dobai, Vén vót már, nem tavalyi. Isszuk a bőri árát, Nem vallja senki kárát.