Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

A területileg közeli Szentistvánban a lómaszkos játékosokra rongypokrócot csavartak. A ló fejét egy kitömött zabostarisznyával alakították. A „maszkon" korommal vagy kulimásszal széles szájat, orrnyüást és szemet rajzoltak. A lovat felszerszámozták: hámot, istrángot tettek rá, a nyakába csengőt akasztottak. A fonóba a gazda vezette be. A ló nyerített, nyihogott, emelgette a farát, s rugdalózott.

4 A lovas játék többszereplős párbeszédes változata is ismeretes a fonóban. A szatmári példákat korábban bemutattuk. Bálványosvár alján (Szolnok-Doboka m.) a jelenet lényegét az eladás, a vásár adja. A szereplők a lovat alakító két játékos, a huszár, a dobos és a vásárló. Aló az A típusú maszkok csoportjába tartozik. Két legényt farral egymásnak kötéllel összeerősítettek. Két összevarrt lepedőt rájuk terítettek. A két játékos kezében botot tartott, arra támaszkodtak. Az elülső legény botja a feje fölé nyúlott, s rá egy cserépfazekat tettek. Az alakította a ló fejét. A lóra felült a huszár, aki álorcát, idegen vagy katonaruhát viselt. A dobos nyakában egy pléhdarab lógott, azon dobolt. A vásárló köznapi ruhában megjelenő mas^kura volt. Fonóról fonóra mentek. Elsőként a dobos ment be, kidobolta, hogy egy ló árverésre kerül, bárki számára megvehető. Ezt követően a ló, rajta a huszárral, mögötte a vásárlóval megjelent a fonóban. A vásárló a huszárral alkudozott a lóra. Becsmérelte az állatokat, s kis összeget ígért érte. A rögtönzött párbeszéd vitatkozássá alakult, majd a dobos és a huszár összeveszett. Ez utóbbi kijelentette, hogy olyan áron, amennyiért kéri a vásárló, nem adja, s mérgében agyonütötte az állatot. Botjával a ló fejét alakító cserépfazékra ütött. A ló összerogyott, elterült a földön, mintha megdöglött volna. A huszár siratgatta, jajgatott felette, s költögette. Kis idő múltán a ló felugrott, a huszár ráült, s eltávoztak a fonóból.

3 A lovas játékok hasonló változatai fordultak elő a fonókban az erdélyi, a szatmári és az északmagyarországi, valamint az alföldi területekkel kapcsolódó átmeneti zónák falvaiban. A Nagyalföldön a ló a lakodalom hagyománykörébe vonult be, hasonlóképpen néhol a Dunántúlon is, ahol a lóbúcsúztatóval, koldusénekkel került bemutatóra. A kecskemaszkos játékok a lóhoz hasonlóan széles körben ismeretesek voltak. A magyar nyelvterületen főleg a Felvidéken, s a lómaszk területi elterjedését követve Észak-, Kelet-Magyarország és Erdély területén jelentek meg a jeles napok, főleg a farsang és ezzel összefüggésben a fonó szokáshagyományában. Más alkalmakkal és területi elterjedéssel, valamint a farsangi, a lakodalmi és a karácsonyi változatok bemutatásával megfelelő helyen foglalkoztunk. Itt is hangsúlyozzuk, hogy a farsanghoz kapcsolódó kecskemaszkos játékok voltaképpen a fonónak a farsang időszakában való hagyománykörébe is tartoznak. Az alábbiakban szorosabban, a helyileg is fonóbeli játéknak tartott kecskealakoskodást mutatjuk be. A kecskemaszk, a kecske alakításának két formája volt ismeretes. Legáltalánosabb az, amikor az állatot utánzó játékos mélyen előrehajolva egy fejszére támaszkodott, az élét, fejét ronggyal, bundadarabbal vagy más módon begöngyölték. Ez alakította a kecske fejét. Van arra is példa, hogy a kecskefejet répából alakították. A répába a szarv imitálására két pálcát dugtak. A szarv imitálására tollseprőt, botot, kukoricaszárat, kukoricacsutkát, napraforgószárat vagy ténylegesen valódi kecskeszarvat erősítettek a fejére. Kenderből kis szakállt is készítettek. Egyes változatok szerint a játékos a fejére kifordított bőrsapkát vagy kucsmát húzott, olykor kendővel vagy surccal kötötték be a fejét. Szarvat az előbbi módokon erősítették a fejéhez. Az alakoskodót rendszerint bundával takarták be. A játékos gyakran két bundának vagy gubának a segítségével alakította a kecskét. Az egyik bundát úgy vette magára, hogy a háta a mellén volt, a másik bundát ráterítették, s a kettőt körülkötötték és így a játékost teljesen bunda takarta. 4 Tóth Irén közlése, 1973. 5 Vincke La/os: A kender termelése és feldolgozása Bálványos várai ján. Erdélyi Néprajzi Tanulmányok, 5. Kolozsvár, 1945. 12-13.