Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

azt mutatják, hogy a medve mindenekelőtt a fonó, a farsang, a munkaalkalmak hagyománykörébe tartozik, a lakodalomban csak sporadikusan jelent meg. Az egyeden és minden tekintetben figyelemre méltó ornitomorf maszk a lakodalomban a gólya, olyan kapcsolatokra hívja fel a figyelmet, amely nyomán ez a maszk minden valószínűség szerint a magyarság honfoglalást megelőző kultúrájáig vezethető vissza. Ha a közelmúlt vagy akár egy-két évszázad lakodalmi játékait vizsgáljuk, azok funkcióját elsősorban a szórakoztatásban, a múlatásban jelölhetjük meg. Nyilvánvaló, hogy ezek a játékok a szertartások kialakulása után kerültek a lakodalomba. A lakodalom tehát csak egy hely, alkalom a színjátszásra, a játékos kedv kielégítésére. A játékok ereded funkciója a népi kultúra egészében tárul elénk. Egy ilyen vizsgálat nyomán kitűnik, hogy a mai tréfás játékok hátterében az ősök kultusza, agrárkultusz, termékenységvarázslás, áldozatok, preventív és produktív rítusok állanak.