Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
A játéknak különböző, s a feltételezhető archeformának olykor csak egy-egy mozzanatával egyező változatai ismeretesek. Ezt látjuk pl. a Sinj környéki horvát lakodalomban. A násznép tagjai közül kiválasztanak egy személyt, akit egy bíró börtönbüntetésre ítél. Ráfogják, hogy embert ölt, üdegelik és követelik, hogy a bíró ítélje el. Ennek egyik változata a tolvaj elítélése. Egy másik szokásban úgyszintén figyelemre méltó párhuzamot láthatunk. A vőlegényes háznál apóst égetnek. Tüzet gyújtanak, az apóst a tűz mellé fektedk, s a tűzbe sót hintenek. Néhol az apóst és az anyóst a tűzhelyig vezetik, úgy tesznek, mintha a tűzbe akarnák lökni, s eközben egy maréknyi sót hintenek a tűzhelyre. Ismét más változat szerint a násznagyot égetik. A násznagyot kocsira ültetik. A kocsioldalakra kukoricaszárat tűzdelnek, s azt meggyújtják. Addig viszik így a kocsin, amíg a menyasszony váltságdíjat nem fizet. 220 Mindezek az apó-égetés szokásának redukálódott változatai. A horvát lakodalmi szokáskörben azonban előfordultak olyan változatok is, amelyekben két tisztségviselő (kumjenga) fölött ítélkeztek azért, mert az ifjú párt az ágyhoz vezették, s nélkülük tértek vissza a násznéphez. Akasztásra vagy égetésre kellett volna ítélni, de a bíró váltságdíj ellenében felmentette őket. 221 Néhol a vőlegényt ítélték akasztásra. Dalmáciai példa szerint a lakodalomban bírót választottak, aki ítélkezett a vőlegény felett. A vőlegény megszökött, s azután „holtan esett össze", de a kádi életre keltette. A magyar hagyományban is ismeretes akasztási jelenet párhuzamaként említhetjük a közép-boszniai moszlimok szokását, amelyben az ifjú férjet az apósa házánál a lakodalom utáni első látogatásakor megkötözik, s elvezetik, hogy „felhúzzák". A vőt azonban az anyósa kiváltja. Az orosz lakodalomból ismeretes példa szerint tréfás bírósági ítélettel a násznagyot ítélték halálra. Egy vőfély hóhérnak öltözött, derekára szalmából font korbácsot kötött. Az elítéltet deresre fektették, s a hóhér a szalmakorbáccsal „halálra" verte. A litovi lakodalomban a halálra ítélt násznagy helyett az őt jelképező szalmabábut akasztották fel. 222 Utaltunk arra, hogy az ítélkező játékokban, a bolondbíráskodásban gyakran nem személyeket, hanem állatokat ítélnek halálra. A magyar lakodalmi szokáshagyományban Kelet-Magyarország és Észak-Magyarország területéről maradtak fenn emlékek az állatok — kakas, tyúk — elítéléséről és megöléséről. A lakodalmi kakaskivégzés, kakasütés a legkülönbözőbb népeknél ismert. Általában a mennyegzői menetben vitték a kakast. A vőlegénynek szánt lepedőre kakasokat hímeztek. A fiatal házasok ágya alá kakasokat dugtak. Ausztriában a farsangi időszakban tartott esküvőn nagy ceremóniával öltek meg egy kakast stb. 223 Az egykori átiatáldozati rítus játékká alakulva tovább élt a lakodalom szórakoztató hagyományában. A magyar példákkal egyező, s nyilvánvalóan egymással kapcsolatban álló szokáshagyomány a szlovákok körében ismeretes. A magyarországi szlovákok lakodalmi szokásai között említi a kakasvágást egy másfélszáz évvel ezelőtti leírás. A Veszprém megyei Oskü szlovák lakodalmában figyelte meg az egykori szerző: „A szokás ebből áll: a' lakodalmat követő másnapnak reggelén, megszűnvén minden zajtól, az egész vigadozó sereg templomba megy, onnan kijővén, megy a' már főkötős menyasszonnyal együtt az örömanya házához, hogy a' menyasszonyi ajándékot melly egy fekete kakas, kezéhez vegye, mellyet megnyervén, a' legényekből, menyetskékből, leányokból, és gyermekekből álló sereg vezére, a' násznagy, muzsika és zaj között egy pórázon maga előtt reppeget, bizonyos távolságokon azonban megállapodik a' nép, és tántzra kerekedik. Végre eljutnak a' helységen kívül egy kopár halomra, hol 220 Bonifacic Ro^in Nikola: Narodna drama... i. m. 527-528. 221 Kajmakovic K: Zenidbeni obicaji. Glasnik Zemaljskog muzeja. XV-XVL. 1961. 208. 222 A példákhoz Komorovsky Ján: i. m. 272—273.; Vö. még a bevezetésként említett orosz analógiával: S^avuskina N. I: i. m. 50-51. 223 Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens, III. 1329.; Gugit^ Gustav. Das Jahr und seine Feste im Volksbrauch Österreichs, I—II. Wien, 1949-1950. II. 90.
