Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

kivégző jelenettel kapcsolódott össze. Tótkomlóson a lakodalomban egy férfi papnak öltözött. Fehér szoknyát húzott magára, nyakába fekete masnit kötött és bibliaként egy száraz trágyadarabot tartott a kezében, arról „olvasta" a prédikációt. Egy halálraítélt bűnöst vezettek elé. Az elítélt feje, arca pokróccal volt letakarva. A fejére a pokróc alatt egy cserépfazekat tettek. A pap a prédikáció után megkérdezte tőle, hogy a kivégzése előtt iszik-e pálinkát. Az igenlő válasz után közölték vele, hogy kivégzik. Levették a fejéről a pokrócot, s a pap egy mángorlóval „kivégezte", azaz leütötte a fejéről a cserépfazekat. Az elítélt összerogyott. Egy padra fektették, kivitték az udvarra, s a földre borították.

214 Csanádalberten a játékban szereplő személyek: tolvaj, bírók,pap, hóhér, siratok, sírásók. A tolvaj lepedőbe burkolózott, kezében egy rúdon a feje fölé emelve egy cserépfazekat tartott. Ez imitálta a fejet, amelyet a kivégzéskor leütöttek. A bírók kérdéseire a tolvaj válaszol: - Honnan jöttél? - Horkából. - Hogy hívnak? - Chreh Maco. - Mit árulsz? - Hagymát. ítélet: Nem jó származású, undok neve van, nem árul jót, halálra ítélem. Második bíró: íme itt van valaki, aki rosszul viselkedett és a szüleinek sosem engedelmeskedett. Csak a kocsmákat járta, a jó borokat iddogálta, de főként a rossz asszonyokat látogatta. Mit tegyünk hát mi vele, avagy e nagy rossz tettét megbocsássuk?

215 Harmadik bíró: íme én is egyike vagyok a vármegyei uraknak. Felőlem is lefejezhetnek. De ha engem megkérsz, jó tudnod, hogy nem pusztulsz el. Gyere csak te hozzám, hozzál csak szép csikókat, akkor én kiváltalak, s haláltól megszabadítalak. Tolvaj: Kedves uracskám, én azt megígérem, aztán az ön feleségét is ellopom. Első bíró: Én édes öcsém, nem fogsz te többé lopni, a pappal kell neked most imádkozni. Pap: így hát imádkozzunk az ő rossz cselekedeteiért, hogy az úristen fogadja be abba az örök dicsőségbe. Ámen, most már vége, vágd le tömjén a cserépedényt. (A hóhér lehajtotta az elítélt fejét egy székre, a kardjával — kendertilolóval - szétütötte az edényt és az elítélt elterült. A pap ezután így folytatta a beszédét): Kedves gyászoló gyülekezet! Hallgassátok most szavaimat, a halottal kapcsolatban akarok hozzátok szólni. Jól akart élni, sosem akart dolgozni, csak a kocsmákat látogatta, a jó bort fogyasztgatta és a szép asszonyokkal szeretett bujkálni a sötétben. Jól megtermett férfi volt, igazi nagy hasú derékban, mint a hordó, válla, mint az akó. Asszonyom, asszonyom, Besztercére férjhez ment. Az úristen áldjon meg a férjeddel, gyermekeiddel, éljetek jó egészségben, mint a hal a zsákban. Vagy talán ez nem tetszik? Miatyánk, aki elloptad a tehenünket a németekkel. Legyen meg a te szent akaratod, levágták a kócos fejét. Bocsásd meg a mi vétkeinket, a cigányok elviszik a földbe. Amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek, akik kocsmába járnak az ösvényeken. Mindörökkön örökké, ámen, sosem kapom vissza a tehenem. 214 Manga János: Szokások Tótkomlóson. A Békés megyei múzeumok közleményei, III. 1974. 18. 215 A verses szöveget értelemszerűen fordítva folyamatos szedéssel közöljük.