Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

A lovasjáték szereplői: a lovat alakító, a ló gardája és a vevő. Mohács, Baranya m. Alkudozás a lóra. Mohács, Baranya m. megegyezik az alföldi A típusba sorolt formával. Pl. Vásárosdombón két négykézlábra ereszkedett legényt fehér lepedővel borítottak be. Az egyik legény a lepedő alól egy botot dugott ki, amelyre egy rossz köcsögöt — a ló fejét — tették. A másik legény egy vess^pseprót — ez a ló farka — dugott ki a lepedő nyílásán. A \ó ga%da\a. felült a lova hátára és egy kísérő legénnyel belovagolt a táncoló násznép közé, majd eladásra kínálta az állatot. A nézők alkudoztak a gazdával. Az alkudozás eltartott egy darabig. Mivel komoly szándékú vevő nem volt, a gazda elhatározta, hogy a lovát agyonüti. A kivégzés előtt elhangzott a ló búcsúzója: O! mii csodálatos a lónak élete, Mikor megöregszik, nincsen böcsülete! Ütik, verik dobgyák, a malomba foggyák, A bognárnak aggyák, küllővel taníttyák. Ötven esztendeig szógátam egy gazdát, Mindig csikó móggyán húztam én az igát. Zabot nem is öttem, mégis öreg lőttem, Kukoricacsutkán sokszor kiteleltem.