Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

között, akinek valamelyik játékos udvarolt. A legény, természetesen, azt vitte táncba. A csikó 2. tánc közben ugrált, ágaskodott, „hányta a farát", a lovas egy-egy leányt elkapott, magához húzta, volt nagy visítozás, kavarodás. A tánc befejezése után a maskarákat megkínálták étellel-itállal, majd köszöntek, a csikósgazda a lovával meghajolt és kimentek a szobából. A maskurások gyakran sokáig az udvaron maradtak és borozgattak, szórakoztak a lakodalombeli legényekkel. A Hajdúnánás, Hajdúdorog és Hajdúböszörmény vonzáskörébe tartozó faluban, Tégláson a B típuséi lóalakoskodás, a szitalovas volt ismeretes. Az említett három település állatalakoskodásában — és amint majd látjuk, az ugyancsak kapcsolódó Hajdúsámsonban is — a B típus az uralkodó, s így a téglási hagyománykör hasonló típusa a kapcsolatot is mutatja. A lóalakoskodás mozzanataira már csak az emlékezés nyomán tudunk adatokat. Egykori szereplőre már nem bukkantunk, csak nézőkre, akiknek a játék, a jelenet élményén túl a maskurázás egyéb vonatkozásaira már a figyelmük nem terjedt ki. A B típusú maszkot selyemrojtos kendővel borították be a lovas legény derekánál, úgy, hogy a kendő a földig érjen. A lovas, akit csikósnak is neveztek, sallangos szíjostort tartott a kezében, a fejére nagykarimájú kalapot tett. Vezető nélkül ment be a lakodalmas házba. Az ajtót a vőfi kinyitotta előtte és nagyot ugorva, nyerítve futott be a násznép közé. A lakodalmas nép a szobában körbeállt és figyelte a lú táncát. A zenészek egy friss nótát, rendszerint csárdást húztak a ló táncához. A ló ügyes táncán, ugrándozásán jól szórakoztak a lakodalom résztvevői. A jó táncos, ugrós lovat sokáig emlegették. A néhai Gyulai Jánost tartja a hagyomány a legjobb lovas maskurásnak. Hajdúsámsonban a csikósmaskura a B típusba, tartozott. Hajdúsámsonban gazdag lakodalmi játékrepertoárról szereztünk ismereteket. Felöltöztek betyárnak, kémény seprőnek, kereskedőnek, bábaasszonynak, drótosnak, halálnak, bemutattak esküvői jelenetet, disznóölési tréfát. Az állatok közül a lovat alakították legszívesebben. A lakodalmi maskurázás a két világháború közötd években még gyakori volt a tanyai lakodalmakban is. Nem egyszer előfordult, hogy a maskurázás véres verekedéssel zárult. A menyasszony régi szeretője, esedeg szeretői maskurának öltözve elmentek a lakodalomba, így támadt összetűzés pl. a Király-tanyán, ahol a vőlegényt és a menyasszonyt is leszúrták. A csikósnak öltözött alakoskodót szívesebben látták, mint a többi maskurást, akik a rossz ruha alatt kést, tőrt és egyéb ütő-vágó eszközt rejthettek el. A csikóslegény fehér inget, gatyát vett fel, csikóskalapot tett a fejére. Arcát korommal, liszttel elváltoztatta, olykor harisnyaszárat húzott a fejére, vagy bőr-, rongydarabból csinált álarcot. A B típusú maszk szitakéreg megoldással, fafejjel készült. Két társával ment be a lakodalomba. Táncolt, ugrált. Egy nótahosszatmaradtak. Megkínálták őket itallal, kaláccsal és azután eltávoztak. * * * Az alábbi falvak lakodalmi szokásaiban ismeretes lóalakítás az A típusba tartozik és az nemcsak formailag, hanem amint majd azt látjuk, funkcionálisan és más összefüggésben is merészebb következtetések megvonását kínálja. Az ismertetés során néhány falu vonatkozó hagyományát mutatjuk be. A megegyező vagy a csak kisebb eltérésű variánsokra falvankénti hivatkozással együttesen utalunk. Nevezett területen helyszíni gyűjtésem nyomán részletesebb megfigyelésem Konyárból és Földesről van. Kitűnő adalékokkal rendelkezünk azonban számos más faluból is. A dramatikus játékoknak, jeleneteknek számos variánsa fordult elő a konyári lakodalmakban. A játékok egy részét a vőfélyek, a lakodalomban részt vevő legények, másik részét pedig a nem hivatalos, a maskarában megjelenő személyek alakítják, mutatják be. A hivatalos vendégek játékai közé tartozik a lóalakítás, lóeladás. Ebben az esetben azonban a játékosok egy része — a két lóalakító legény - „maszkban" van.