Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

504 Játé kp d és maszkpd a íakodaíomban Kedves násznagy uram, ha kedvét találnánk, Mi utasok vagyunk, egy kissé beszállnánk, De ne gondolja senki, hogy mi itt meghálnánk, Egy pár csárdást itt szívesen eljárnánk. Drága adománya ez a teremtőnek, Megvigasztalója a szomorú főnek. Aki jó formásán foglalkozik vele, Meg fogja érezni, hogy hevül kebele. Azért nem jöttünk mi ide üres kézzel. Hoztunk egy kulacs bort, ha élnének ezzel, Tiszta ízű ital, nem egyveleges vízzel. Nem kedveskedhetünk sem pénzzel, Sem mézzel. Az én kompániám általam kívánja, Aki ebből résztvesz, egészség utána, Kalácsot is hoztunk, nagy jó reménységgel, Tessék násznagy uram, egyék-igyék friss jó egészséggel. A beköszöntő vers elmondása alatt — hasonlóan a dszacsegei játékhoz - a csikó ugrál, viháncol, a farával a lányokhoz szorul. Forgásával, tréfás mozdulataival a nézők figyelmét magára vonja s valójában a csikó és lovasa áll az érdeklődés középpontjában. A nézők közül sokan megsimogatják a ló fejét, farát. A férfiak kérdezik, hogy csődör-e vagy kanca; megpróbálnak alányúlni, de a csikó rúg egyet és odébbugrat. Hasonló tréfás mozzanatok vannak a beköszöntő legények tánca alatt is, amely után eltávoznak a lakodalomból. Hajdúdorogon a lóalakoskodásra utoljára a két világháború közötd években került sor. Kovács György 75 éves parasztember elmondása szerint, aki egy alkalommal jelen volt a lovas jelenetnél, és apjától, valamint egykori idősebb emberektől hallotta, hogy a lóalakoskodás Hajdúdorogon főleg az első világháborút megelőző időben volt szokásban. A lovas jelenetre a lakodalomban került sor. A lóalakítás módja megegyezik a hajdúnánásival (B típus). A két szitakérget pokróccal takarták le. Az adatközlő által látott állatjelmeznek lósörényből volt a sörénye és a farka. A lovon „ülő" lovasnak darutollas kalapja volt. Mint egy huszár vágtatott be a lakodalmas nép közé és ugráncozásával, forgolódásával szórakoztatta a jelenlevőket. Hajdúböszörményben mind az A, mind a B típusú lómaszk ismeretes. Gyakoribbnak a B típusú maszk tűnik. Mintegy húsz adatközlő közül csak három emlékezett az A típusú lóalakításra. Általánosnak a B típust tekinthetjük. A maskurások játékára rendszerint a lakodalmi vacsorát követően, két-három tánc után került sor. A legritkább esetben fordult elő, hogy a maskurák. éjfél után kérjenek engedélyt a bemenetelre. A ló testrészének szjtakéreggel való alakítása. Hajdúnánás, Hajdú-Bihar m.