Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

A szamarat bevezetik a lakodalomba. Balmazújváros, Hajdú-Bihar m. A lakodalomba a fuller (vőfély) en­gedte be és az ún. kössöntőverssel mutatta be a macskurásokat. Már a vers előtt is és azt követően a caá iá-zott, majd a szoba közepén megálltak. A vezető engedélyt kért arra, hogy az állatot megpatkolják, mert a caá lábán meglazult a patkó és emiatt sántít. Ha az engedélyt a nász­nagy megadta, akkor az állatot a gazdá­ja farral állítja a menyasszony irányába. A kovácslegény az /diával mögéje áll, hogy elkezdjék a patkolást. Az inas felemeli a caá „lábát", a kovácslegény ráhelyezi a pat­kót, igazgatja, ütögeti, majd hirtelen az állatot alakító legény a „patkolt" lábával nagyot rúg, taszít a kovácslegényen, aki hanyattvágódik, lehetőleg úgy, hogy a menyasszonyhoz és a koszorúslányok­hoz essen. A sikoltozás, kavarodás köz­ben a kovácslegény lekapja a menyasszony egyik cipőjét. Magasra tartva kiáltja, hogy a menyasszony elhagyta a cipőjét, ő megtalálta és egy csókért visszaadja. A menyasszony húzódozik a kiváltás­tól, alkudoznak, amibe a vőlegény is bekapcsolódik, aki a cipőért sült tyúkot, kalácsot és egy üveg bort kínál. Erre a kovácslegény a cipőt visszaadja a meny­asszonynak. Az állatot alakító két le­gény a bunda alól kibújik. Mindannyian isznak egy-egy pohár bort. Felköszöntik az új párt, egyet táncolnak és azután a kapott ajándékkal eltávoznak. Hasonlóan a nádudvari játékhoz, Balmazújvároson is az állat alakításának módja az A típusú csoportba tartozik és úgyszintén szamaras, s%amara%ás a neve. A jelenetet magam is megfigyeltem és arról fényképfelvételt készítettem 1968. március 30-ról 31-re virradó éjszaka. A játékra lakodalomban éjfél után, hajnalfelé került sor. A lepedővel letakart alakoskodók egyike szódavizes üveget tartott a kezében. Egy fiút felültettek az „állat hátára" és úgy vezették be a te­rembe. A vezető kiáltozta: — Pisilik a szamár, nem szabad megfogni! Ha valaki hozzáért, piszkálta, lökdöste, a legény a lepedő alól szódavízzel szembespriccelte. Az állatot a gazdája árverésre bocsátotta. A kísérő legények tepsit vertek össze és kiáltozták: — Eladó az állat! Eladó a szamár! Ki ad érte többet? Egy tányért tartottak, amibe mindenki dobott néhány forintot. Az összegyűlt pénzt a zené­szeknek adták. A ló és lovasa. Hajdúnánás, Hajdú-Bihar m.

Next

/
Thumbnails
Contents