Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
A vándor drótos jelenete A különböző vándorló szlovák típusok közül a magyar népszokásokban, népi színjátékokban elsősorban a fazekat, edényt javító vándor szlovák alakját találjuk meg. A legkedveltebb típusnak tekinthető. Mellette feltűnik még az ablakot javító üveges szlovák és a fából készített különböző eszközöket (fakanál, sótartó stb.) áruló szlovák vándor ember alakja. Vannak olyan tréfás jelenetek, amelyekben általános típusként a szlovák ember van megjelenítve. Ezt az alakot nem foglalkozásával, hanem idegen ejtésű beszédével utánozták. A Nagykunság falvaiban a lakodalomban részt vevő legények, rendszerint a vőfély, mutatta be a vándor szlovák jelenetét. Ez a legény a drótostót külsejét hűen igyekezett utánozni. Karcag városában is szerepelt a drótos szlovák a lakodalomban, ami azt jelenti, hogy vándor szlovákok gyakran megfordultak ebben a városban is. A szlovákot alakító legény kiment a lakodalmas ház elé az utcára és hangosan kiabált: — „Kidrótozni, bedrótozni! Kifoldozni, befoldozni"! Addig kiabált, amíg a házból valaki kiszólt neki, hogy menjen be, mert van munka. A vándor szlovákot alakító legény igen illedelmesen lépett be a házba. A szoba közepére leült. Batyujából előszedte a szerszámait, a különböző eszközöket, így a drótot, a kalapácsot, egy üllőt, egy rossz edényt és nagy szakértelemmel hozzáfogott a munkához. Valójában nem is annyira a munkán volt a hangsúly, hanem a munka közben elhangzó dalokon. A jelenetet bemutató legény különböző nótákat énekelt és dalolás közben kalapáccsal rá-ráütött az üllőre, mintegy a kalapácsütésekkel kísérte a dallamot: 97 Aggyon kend asszonyom fazekat drótoznyi, Bográcsot foldoznyi, rostát igazítnyi. Kész az én szerszámom, igazán, emberül, Megdolgozom, ami lábam közé kerül. Nem kell nekem tőke, térdemen dolgozom, Szerszámom, műhelyem magammal hordozom. Tízet, tizenkettőt alig csavarítok, Kész a munkám, tudom, nem ér érte szitok. Szilke-é, vagy bögre, ha szivárog leve, Ha ki van lyukadva, ónnal öntöm tele. Nyolc, kilenc hónapig jól állok felőle, Hogy ami benne fő, nem folyik ki belőle. Helyszíni gyűjtéseim során az idősebb emberek emlékezetéből olyan adatok kerültek felszínre, amelyek szerint a drótos-nótán kívül olyan nótákat is dalolt a vándor szlovákot megjelenítő játékos, amelyek szomorúak, melankolikusak voltak, többnyire olyanokat, amelyeknek a témája a bujdosás, az idegen földön való vándorlás. A vándorló drótos alakjával találkozunk még a fonóban, a farsangi és a szüreti felvonulás menetében is. Erről az említett alkalmaknál szólunk. Köszörűsjelenet A könnyen előadható, különösebb előkészületet nem kívánó játékok közé tartozik a köszörűsjelenet. Az alföldi falvak lakodalmaiban általánosan ismeretes volt. Konyáron (Bihar m.) egy legény négykézlábra ereszkedett, pokróccal betakarták, s egy másik legény a lábánál fogva „betolta" a szobába, miközben kiabált: — Kést, bicskát, ollót köszörülni! 97 Szentesi Tóth Kálmán: i. m. 75—76.
