Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Néhai nagy bátyja az a Dugi Tamás, Az is Gerjénben az érseknél volt kanász, Aki életében egy rossz szamáron járt. Megmagyarázom, kire hagyta tehát, Az elejét hagyta terád, hátulját meg terád, Pöfögő s valagát pedig terád, Amint látom, hogy ez is itt köhög-börög, Ennek is itt ásít a szája, Dudogós valaga jó lesz az orrára. Kedves testvérei, Akoshegyi Peti, Ezen kívül hét testvére volt még neki, Egy döglött kappant heten csaptak agyon, Még is úgy elszaladt, azt sem torn hol vagyon, Ezekre testálta, amije volt mindenét, A rongyos bőr nadrágját, sömörös ködmenét, Akiben megmaradt három marok tetű, Ha nem szoktál hozzá, vakaródzhatsz ettől. De még maradt néki egy szép öröksége, A vén kis aszónak a perváta széke, Vannak is ám abba jó ízű falatok, Ahhoz jó barátom jussodat tarthatod, Van egy lány testvére, kilencven esztendős, Többet nem hazudok, mert csak annyi idős, Annak a fónába a verebek tojnak, Gyöngyházú egerek benne szőnek-fonnak, Tinéktek leányok onnan péntőt hoznak. Kedves testvéreim, búcsúzok tőletek, Búcsúzik tőletek a kedves jó testvér, Ki a bugyogóba belefosott szegény, Bagó nyergelje meg az ő nagy derekát, Akkor ezen legény összefosta magát. A harmadik változat Tetétlenen (Hajdú m.) került lejegyzésre századunk elején egy vőfély elmondása nyomán. Egy kecskelábra helyezett ajtón lepellel letakart legényt vittek a szobába a vacsora utáni táncszünet alatt. A legényt a vőfély búcsúztatta el síró, panaszos hangon.

83 Végbúcsúzásomnak most lészen kezdése, Legyünk csendességbe, míg lészen végzése. Ne vigy uram a Bánatba, a nagy Szomorúságba, Inkább vigy el Debrecenbe tiszta búza kenyérre, Nagyváradra lakni, zsemlyét ropogtatni, Körülöttem álló takaros kis sereg, Kik ez halott felett mélyen pityeregtek, Belé van takarva egy rongyos lalybiba, El van itt nyújtózva mint egy tetves liba. Meghalt életének legszebb virágába, Nem dobog a szíve többé a gatyába, Kirúgott a világ kéménye oldalán, A jó káposztától megcsömöllött szegény, Éppen ma egy hete volt szolgáló legény, Torkára is forrott a zsíros káposzta, Melytől öreg apja az inát elfosta. Sirassátok tehát mint jó rokonságot, Mert ámbár elnyerte örök boldogságot, A F.. .gó Balázsnak a szőlő árkánál, Megdöglött egy rossz ló a csonka fűzfánál, Melynek farka alatt tátva nyitva maradt kebele, Ez a megboldogult lélek menni siet bele. Te sovány hosszúkás sárga lábú halál, Ez iránt de kevés irgalommal valál, Meg nem kegyelmezel ő neki szegénynek, Hogy nézzed ezeket, kik itt keseregnek. E gyászos koporsóban tétetett Keresztyén atyánkfiának a neve Életében volt Irtóztató Gyurka, Ki is eredetét vette kedves szülőjétől, Búzaszalmán hízott, szemétdombon nőttől. Ennek az apja is jó gazdag ember volt, Hol puttont hordozott, hol talyigákat tolt. Házasságra lépett felette kesergő rég elhunyt Nejével Nátházi Izabella kisasszonnyal, Nyertek ők egymástól 18 gyereket, Kik közül életben van 24. De, hogy nemzetsége messze ne terjedjen, Plútó az öreg urat maga alá vette inasnak, De nem vette el tőle mit életében keresett, Kedves rokonainak is hagyott, de ti nem tudjátok, Gyertek közelebb hát, hadd osztom fel rátok. Volt egy rossz nadrága, sömörös ködmöne, Ezeket hagyta kedves testvérére, Kedves testvérei, kik itt siratjátok, Még egy rossz kétkerekű talyigát is hagyott rátok, 83 Us^f Nándor, i. m. 241-243.