Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

részint a részeg embert utánzó legény játékában, részint a terhes asszonynak imitált legény esetlen mozgásában, női hangot utánzó beszédében. A részeges ember és felesége dialógusa rendkívül népszerű volt a magyar nyelvterületen, különösen az alföldi falvakban. Nagyszámú példa mutatja azonban azt is, hogy a Dunántúlon, a Felvidéken, Erdélyben és másutt úgyszintén kedvelt volt, s a szöveg dallá alakult változatai is ismeretesek. Sajnos, a források nem mindig jelzik, hogy a jelenet milyen alkalommal került bemutatásra. Más játékok előfordulási alkalmából arra következtethetünk, hogy a peremterületeken farsangkor, a fonóban, s különböző közös mulatságok alkalmával, a nagyalföldi falvakban pedig elsősorban lakodalomban játszották a részeg ember és felesége jelenetét. Népszerűségét az is mutatja, hogy írásos változatai kéziratos könyvekben, füzetekben is előfordulnak. A kézírásos változatok nyilvánvalóan a szöveg megtanulásához nyújtottak segítséget. Az alábbiakban különböző területről való változatokat mutatok be. Az elsőt a beregi Tarpáról származó kéziratos könyv őrizte meg. A kéziratos könyv a bejegyzések, dátumok szerint 1842—1860 között keletkezett. 1. FELESÉG: Ugyan hagyd el, nem ittál-e már eleget te tékozló! FÉRJ: Nekem sokkal jobban tetszik az idei, mint az ó. FELESÉG: Tán elég is volna már! FÉRJ: Még most kezdem, te szamár. FELESÉG: Nem hallod, hogy beteg vagyok, ha meghalok, mit teszel? FÉRJ: Persze, hát azt nem hallottad, hogy a rossz fejsze soha se vesz el. FELESÉG: Nem hallod, hogy mindenkinek tele vele a szája. FÉRJ: Locsogjanak, fecsegjenek, hiszen nekem nem fáj az. FELESÉG: De fáj nekem, te sátán. FÉRJ: Hogy vigyen el a hátán! FELESÉG: Szerencséden az az óra, melyben megismertelek. FÉRJ: Én akkor is részeg voltam, mikor téged elszöktettelek. FELESÉG: Azért lettünk szegények. FÉRJ: Igyunk, mint a gödények. FELESÉG: Sirasd inkább bűneid, az lesz legfőbb nyereség. FÉRJ: Míg ott egyet táncolhatnánk, igyunk egyet feleség. FELESÉG: Te sátánnak tölcsére! FÉRJ: Bort iszunk még estére. FELESÉG: Fajankónak beszélek. FÉRJ: Iszom biz én, míg élek. FELESÉG: Oh, gondold meg a jövendőt, légy már egyszer emberül! FÉRJ: De nehezen várom én azt, míg a kulacs rám kerül! FELESÉG: Azt tanítja-é a pap? FÉRJ: Úgy ihatom, mint a csap. FELESÉG: Az adósság növekedik, nincsen honnan fizetni. FÉRJ: Kölcsönözünk kétszeresen, hamarább kifizetjük. FELESÉG: Fajankónak beszélek. FÉRJ: Iszom biz én, míg élek. FELESÉG: Csak módjával igyál, lelkem, mindennek van határa. FÉRJ: Hát iszom én időn kívül, hol az eszed veleje?