Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
406 Játé kp d és maszkpd a íakgdaíomban Egy múlt századi közleményben a következőket olvassuk az álmenyasszonyról. A menyasszony átadása „mulatságosan szokott történni, felöltöztetnek a leányos háznál két vagy három leányt a lehető legcsúfabb és ijesztőbb maszkarába, egyiket sántának és részegesnek, a másikat vaknak és együgyűnek, púposnak és valódi nyomoréknak a harmadikat. Ezek rendre előállíttatnak, hogy közölök választaná ki tehát a vőlegény a magáét. O természetesen meg szokta ismerni s eltalálja a választást." 41 Az álmenyasszonyra vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a lakodalom szertartásának rendjében a menyasszonyt vagy olykor a vőlegényt helyettesítő alakok különböző szokásmozzanatokkal kapcsolatban fordulnak elő, így pl. eljegyzéskor (kérő, kézfogó, gyűrú\és), esküvő napján a menyasszony kikérésekor, a menyasszonytánc után a menyecske bemutatásakor és a lakodalom másnapján az ifjú pár bemutatásakor. A bukovinai székelyeknél az eljegyzéskor öregasszonynak öltözött alakoskodókat: csumákat, bűvösöket, bunkusokat vezettek elő. Az egyik, a púposnak öltözött a pénzes zsákját zörgette, s azzal biztatta a vőlegényt, hogy sok pénze lesz, a másik, a sánta font és a szorgalmát dicsérte. Azt igyekeztek bizonygatni, hogy a vőlegény udvarolt nekik, s igyekeztek őt megcsókolni. Nagy nevetést váltott ki, ha ez sikerült, s a vőlegény szégyenkezett. 42 A keleti palócok kézfogóját szemléletesen mutatja be Istvánfjy Gyula. Leírásából szép színi jelenet tárul elénk, amelyben a maszkos alakoskodó is megjelenik: „Sátán a legényes háztól húszan, huszonötén is mennek a vőlegényjelölttel nagy muzsikaszó mellett este 9 óra tájban a leány házához. Az érkezőket a s%ós%óló fogadja - a leány keresztapja, vagy valamelyik tréfás kedvű ember — s ilyenforma párbeszéd fejlődik ki köztük. - Ugyan mi járatban vannak kendtek? Tán bizony vásárra gyüttek? - Arra mi. - Hát oszt mit akarnak venni? - Egy szép fiatal tehenet akarónk. Még a szentmihályi vásárkor kinéztük magónknak. Megvennénk, ha még megvóna. - Meg van még, koma, meg van! Vezessétek csak elé! Erre egy rongyos szűrbe bújtatott embert hoznak a szobába, akinek a feje le van takarva. A vendégcsapat, amint meglátja, méltadankodva felzúdul és cifra megjegyzések között egyszerűen kikergeti a szűrös tehenet a házból. Majd sorban öt-hat lányt hoznak be, hogy ez-e hát a kiszemelt tehén? S miután ezeket sem vállalják, végre behozzák a menyasszony-jelöltet." 43 A magyar lakodalmi szokásokat összefoglaló munkában olvassuk, hogy a kérők nem mindig léptek fel nyíltan, hanem valamilyen ürüggyel kértek bebocsátást. Mint elfáradt utasok szállást kértek, vagy kereskedőként eladó szénát kerestek. A háziak először egy maskarába öltöztetett öregasszonyt vezettek elő, majd egy-egy serdülő lányt, de a kereskedők egyiket sem fogadták el, az elsőt azért, mert üszkös, a másodikat pedig azért nem, mert konkolyos. Harmadiknak vezették elő az igazi leányt. 44 A lánykérés dramatikus mozzanatokkal bővelkedő jelenetét figyelte meg Ortutay Gyula, aki hangsúlyozza, hogy a szokás nem egyszerűen lánykérés, hanem a népi színjátszás egyik fontos megnyilvánulási alkalma. A leírás hű képet nyújt a színjátéka jelenetről. Ajakon amikor megtudta a legény a leánytól, hogy küldheti a kérőket, a komája, a sógor, férfitestvére „beállítanak" a lányos házhoz, ahol már a nagyházban, a tiszta házban összegyűltek a lány rokonai. Azzal állítanak be a 41 Majer István: A regélő István bácsi. Pest, 1858. 196. 42 Györgyi Erzsébet. Házasságkötés és szokásköre a bukovinai székelyeknél. Népr. Közi., 33—34. 43 Istvánfjy Gyula: A borsodmegyei palóczok. Ethn., XXII. 1911. 163-164. Nem követtük a nyelvjárási lejegyzést. 44 S^endrey ZsigmondS^endrey Akos: Szokások. In: A magyarság néprajza, IV. 2 Budapest, 1942. 160.
