Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

szemüvegen szemlélni a bajt, soha az öröm veletek ellenszenvvel ne legyen, a rikácsoló nyomorúságok pedig az Óperenciás tengeren túl repüljenek el mellettetek, sőt, a felséges Úr Isten a lakásotokra bakkecske módjára ugrándozó friss napokat derítsen, és engedje meg, hogy azok az egy fajtából levő körmöci sárga paripák ezen a farsangi jó szánúton (vagy sáros, poros nyári úton) a ti laposgutával megütött erszényetekbe mind odagaloppírozzanak. Végre pedig a felséges Úr Isten tornyoztasson a fejetek fölé tokaji borral terhes tarjángos nagy fekete felleget, és annak hordóit csapra veretvén kolbászon kanyargó sült kappan mennykövek közt árasszon a mindenható Úr Isten a lakásotokra derékkötésig érő nagy záport. Hogyha pedig Isten őszentfelségének úgy tetszik, hogy lelketeket a siralom völgyéből az élők serege közül kiszólítja, mint megérett gabonát a maga csűribe betakarítja, ama jobb hazába, ahol Ábrahám, Izsák és Jákob új piros bársony bugyogóban járják a kállai kettőst meg a hétországra szóló tyúkverőt és az andalgós után a kopogóst, vezesse be a d lelketeket is ama mennyei konyhából kiszolgáltatott jóféle pecsenyeszaggal fűszerezett vendégfogadóba, ahol becsinált borokkal, bíbictojásokkal gyúrt pástétommal, ecetes lencse levessel, tejfölös mártással, lekváros, mákos, túrós galuskával, s minden jóféle ételekkel és italokkal kínálgattassatok. Hitelezéstől, veszélytől, szenvedéstől, kísértéstől mentes üdvözülni kívánó lelketeket az Isten éltesse sok számos éveken keresztül, kedves szüleiteknek, testvéreiteknek, s minden jó hozzátartozó rokonoknak, ösmerősöknek és barátoknak a tiszteletére és becsületére, hogy boldogan és örömmel ölelhessétek egymást mindenkor karjaitok közé, szívemből kívánom. Bár mindkét köszöntő lényege a jókívánság, az ünnepélyességet megtöri a legkülönbözőbb dolgoknak a felsorolása, a példák sokasága, a szokadan hasonlítások, a halmozás, s mindez megfelelő hanghordozással előadva kitűnő lehetőséget nyújtott az egyszemélyes produkcióra, amelyben nem a köszöntés, az áldáskívánás a lényeg, hanem a hangulatos szöveg és annak a „dramatizált" bemutatása. A kunkapitány lakodalmi funkciójával kapcsolatban a bemutatott anyag alapján megállapítható, hogy ő volt a lakodalomban a tréfamester, aki részint saját produkciójával, illetőleg a násznaggyal (olykor a vőféllyel) való párbeszédes jelenetekkel, részint a vendégek által reá irányított komikus cselekvések elviselésével, sőt a vele kapcsolatos tréfák saját maga által történő fokozásával szórakoztatta a lakodalom résztvevőit. Azokon a helyeken, ahol kunkapitány nem volt, illetőleg, ahol már ez a tisztség megszűnt, a vőfélyre hárultak a szórakoztatással kapcsolatos feladatok is. A vőfély ebbéli tevékenységére vonatkozóan fentebb említettünk példákat, s még látni fogjuk további szerepét a dramatikus játékok összefüggésében is. A különböző játékok, dramatikus, maszkos jelenetek bemutatása előtt szólnunk kell még egy olyan maszkos alakról, amely a lakodalom szertartásához kapcsolódik. Ez az alak az Almenyasszony. Az álmenyasszonnyal kapcsolatos szokásokat, az almenyasszony szerepét szinte majdnem egyezően határozzák meg a lakodalmakról szóló közlemények. A nagyszámú példából megállapítható, hogy az almenyasszony funkciója országosan azonos volt. Györgyi Erzsébet tömör meghatározása szerint: „Az almenyasszony a lakodalom különböző mozzanatainál a menyasszony helyett bemutatott, egy vagy esedeg több, rendszerint álruhás személy. A vőlegény megtévesztésére vezetik elő az esküvőre való kikéréskor vagy a menyasszonyvitel előtt, esetleg a kontyolás után. Mindegyik esetben a valódi menyasszony (ill. menyecske) átadását előzi meg, s a vőlegény próbatétele: megismeri-e a párját."

40 40 Magyar Néprajzi Lexikon, I. 94.