Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Nincs, ki vigasztalja, ha nehéz az élet, Nincs, ki szólna néki édes szép beszédet. Azért hát legények, előre, előre, Készüljetek immár a szép mennyegzőre. Gondolkozom én is már régen felőle, Talán már lészen is valami belőle. S mert a házasságról beszélek én mostan, Mi minden kell hozzá, azt elmondom sorban. Gazdaasszonynak tehát tűzhely kell először, Amelyen majd finom ebédeket főzzön, Szobában, konyhában, ami csak szükséges, Bútor és más szerszám legyen elégséges. Seprű, ruhakefe, dézsa a sarokba, Mángorló, sótartó, motolla és rokka. Falra cifra tükör, új szék, fényes asztal, Kell láda, dívány, ágy, vánkos szép huzattal. Apró és nagy fazék, bögre, szilke és tál, Rosta és szita, kosár meg kanál, Sodrófa és deszka, rostély, szenelő, Sütőlapát, tökgyalu, reszelő, Lábos, sajtár, pohár, üst, bogrács, serpenyő, Villa, kés és balta, dagasztóteknő. Belefáradtam már ebbe a beszédbe, Ha mind elsorolom, négy nap se lesz vége. A házassághoz kell ezerféle dolog, Mi körül az asszony gondolata forog. És e sokféle tárgy kell már első napon, Nagyon is kell, kérem, hitemre mondhatom. S ennek tetejében készen kell rá lenni, Hogy idő múltával bölcsőt is kell venni. Tehát barátaim, ezt megfontoljátok, Mielőtt az asszonyt a házba hozzátok. Mindezt megvegyétek, kezéhez adjátok, Kívánom az égnek áldását rátok! Pipáló öregasszonynak öltözött és kendőmaszkos alakoskodó. Balmazújváros, Hajdú-Bihar m. Maskarások tánca (1965). Vázmánd, Fejér m.