Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

fordul elő, bár szöktetésre lehetőséget adott, mint arról Móricz Zsigmond egyik szép művében, a Pillangó c. regényében olvashatunk. A cselekmény Debrecenben a Sestakertben történik. A leány mondja a legénynek: „- Micsinájjak? befessem magam cigánynak? maskurának? vagy álorcát tegyek, amint a maszkák, amék a lakodalomba szok járni, tudja, oszt ablak alól nézni, hogy táncol a vőlegény a menyasszonnyal."

6 A leány azután valóban maszkának, öltözött és elszökött vele a vőlegény. A maszkos alakoskodók a lakodalomban legények, ritkábban suhancok és házas emberek voltak. Ismeretes olyan kiváló játékos, mint Földesen Gál Lajos földműves, aki több mint száz lakodalomban volt - helyi elnevezés szerint — kép-kíp. Játékra, tréfára hajlamos individuum volt, aki játékával, a társaival való jelenettel a lakodalmas népet nagyszerűen szórakoztatta. Előfordult, hogy nemcsak férfiak, hanem nők is beöltöztek macskurónak, s a maszk leple alatt megjelentek a lakodalomban. így pl. Nádudvaron a bátrabb leányok fiúnak öltözve kértek bebocsátást a lakodalomba. Többnyire olyan leányok öltöztek macskurának, akiknek az udvarlójuk ott volt, s az álöltözet lehetőséget adott arra, hogy a lakodalom éjszakáján a leány egy rövid időre megjelenjen, s az udvarlóját „lefigyelje", vagy ha úgy alakult, a legénynek felfedje magát és egymás kezes gyengéden megszorították. A lánymacskurák között legényalakoskodók nem voltak, s ezek csak egy táncra mentek be, önálló jelenetük nem volt. Gyakran előfordult — elsősorban a nagyobb falvakban -, hogy egy-egy lakodalomban nem egy, hanem több maszkos alakoskodó csoport jelent meg. Ezek egymás után kértek és kaptak engedélyt a bemenetelre. Egy-egy csoportban rendszerint 3—4, olykor 8—10, de esedeg csak 2 maszkos alak volt. Ha több csoport várakozott az udvaron, a vőfély közölte velük, hogy milyen sorrendben mehetnek be, esedeg melyik csoportnak nem ad engedélyt a játékra. Azok a hívadanok, akik nem kaptak engedélyt a bemenetelre, a gazdát megtréfálták. így pl. Nádudvaron leemelték az utcai kaput és eldugták a kert végében, vagy a harmadik-negyedik szomszédba vitték. Szétszedték a szekeret. Felvitték a szalmakazal tetejére és ott összerakták. Előfordult, hogy a nádtetőt megbontották, egy macskurás bebújt a padlásra és a szalonnát elvitték. Csak napok múlva adták vissza. Az állatokat elengedték az istállóban. Az ilyen és hasonló esetek miatt már az első világháború előtt a lakodalmas ház udvarán a házigazda egy idősebb rokona egész éjjel őrködött, hogy rendbontás ne forduljon elő. A hívadanok a lakodalmas házba a példák többsége szerint vacsora után mehettek be. Szórványos adatok szerint előfordult, hogy a maszkos alakoskodók éjfél után érkeztek.

7 Az ez időben megjelenő maszkosok azzal a céllal mentek éjfél után, hogy akkor már a lakodalomban jó a hangulat, s őket is ott tartják további mulatásra. A maszkos alakoskodókat a vőfély jelentette be a lakodalom vendégeinek. Többnyire verses beköszöntőt mondott, amit a hívatlanoktól kapott útlevélről — egy üres papírlap vagy tőzegtrágya - „olvasott". A szöveg tréfás, gyakran pikáns, erősen sikamlós, obszcén tartalmú volt. A beköszöntővé, a vőfély már megteremtette a hangulatot, felkeltette az érdeklődést a maszkosok iránt. Az idevonatkozó hagyományt a következőkben foglaljuk össze. 6 Móricz Zsigmond: Regényei és elbeszélései, 4. k. Budapest, 1963. 147, 235.; Bertalan Ágnes recens példák nyomán írja, előfordult, hogy Biharugrán a maskurák vagy képek valóban megszöktették a menyasszonyt. Bertalan Agnes: Asszonyok, lányok Biharugrán. Gyula, 1963. 65. 7 Gulyás Éva: Túrkevei lakodalom. Múzeumi levelek, 15. sz. 36.; Jakabszállás: Kurucz Mária gy.