Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

kapcsolatban vagy átvétel a szomszédos népektől többnyire egyszerű utánzás révén, rendkívül eltérnek a vélemények. Dömötör Tekla, aki áttekintést nyújtott a magyar népszokások állatalakoskodóiról, hangsúlyozza, hogy a medve a magyar néphagyományban minden kétséget kizáróan újabbkor! átvétel.

324 S^endrey Akos röviddel Dömötör Tekla tanulmánya előtt megállapította, hogy a medvével kapcsolatos adatok elsősorban Magyarország északi és északkeled részeire, majd Erdélyre és innen át Temes megye nyugad szélére, vagyis a magyar nyelvterület erdős-hegyes vidékeire esik. Ha egyáltalán a medve nagyobb szerepet játszott a magyar nép j hitvilágában, az erre vonatkozó hagyomány korán kiveszett. A síkföldön élő magyarság csak annyit tud a medvéről, amennyi hír útján, meg j a medvetáncoltatók s a nemesi udvarok láncon tartott medvéi révén hozzájuthatott.

325 Ezeknek a megállapításoknak a megnyugtató igazolásához viszonylag kevés az adat. Kétségtelen, hogy ellenkező tételt sem tudnánk erősebb alappal felállítani. Mégis, általában a magyar néphagyomány újabb szempontokkal világítja meg az idevonatkozó kérdéseket. A medvemaszkos alakoskodásról az egész magyar nyelvterületről vannak adatok. A medve a farsangi játékoknak különösen kedvelt alakja volt. Többnyire a felvonulások menetében kapott helyet, de - főleg Magyarország peremterületein — a szobai játékokban önálló jelenetben is előfordul. A kelet-magyarországi falvakban több mint két évdzede Ferencet Imrével számos farsangi medvés játékot figyeltünk meg. A medvét alakító játékost szalma- vagy gyékény kötéllel csavarták körül, olykor az öltözete rossz ruha vagy bunda volt. Fejére álarcnak zabostarisznyát húztak, amelyen füleket alakítottak ki, korommal szemet, orrot, szájat rajzoltak rá. Egy alakoskodó láncon vezette a medvének öltözött személyt. A medvét vezető legény többnyire rossz fazekat vert, amellyel mint dobszóval a medvét táncra serkentette. A medve eseden mozdulatokkal szórakoztatta a nézőket. Gyakran sor került a medve elárverezésére. A jelenlevők alkudoztak rá, egymásra licitáltak, tréfálkoztak, miközben a medve ugrándozott, táncolt, ijesztgette a lányokat és a gyerekeket. Nagydoboson párosával jelentek meg a medvét alakoskodók; mint vőlegény és menyasszony tréfás szöveggel mutatkoztak be: — Én, gróf Nagyságos János vőlegény itt vagyok, s meghívlak benneteket a lakodalmamba. Gyertek el mindnyájan, lesz mit enni és inni. Tudom nem fogjátok megbánni. — Terka Julcsa, gróf Nagyságos János hites felesége áll itt előttetek. Meguntam az özvegyi életet, és most már férjhez megyek. A mennyegzőre meghívom magukat, győjjenek el. 324 Dömötör Tekla: i. m. 1940. 241. 325 S^endrey Akos: Van-e medvének valami szerepe a magyar néphitben? Ethn., XLIX. 1938. 438. Medvemaszk. Vanyola, Szabolcs-Szatmár m.