Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

Sä duce pe la tóti fini d-sale Pe la Hadäre Petru Pä la Grebla Gheorghi Pä la Firizeanu loan §i pe la Vîntureasca Marisca §i-i cheamä la secerat Grebla Gheorghe da hopu tropu §i face snopu Firizeanu loan lua snopu §i-l purta si face crucile Hadäre Petru si eu Vîntureasca Marisca Il fäceau gâta Atunci s-o dus toti fini d-sale Çi jupînul gazdä si zic Jupînul nost' ai gâta secere Ar trebui si purtat §i-n cie zi pîna-n zuä S-o prins dä purtat S-o bägat în arie. Atunci Hadäre Petru îl întoarce în arie Grebla Gheorghe în ghinti îl lua §i Vîntureasca Marisca în limba-1 lua In vînt îl arunca §i pica curat Cum d-o Stint l-o dat Firizeanu loan face din cote §i doamne, mîndru-1 alege Atunci jupînul gazda O umplut saci da grîu So dus la moarä S-o dus la gäzdoaie farina §i sä ghete pe zua d-astaz Atunci zice gazda cäsii Asteptati, flamînzi Ca si voi cäpätati. Elmegy valamennyi komájához Cséphadaró Péterhez Gereblye Györgyhöz Fűrész Jánoshoz És Szelelő Mariskához, Hogy aratásra hívja őket. Gereblye György nekiindul És lendülettel kévét köt. Firezean János a kévéket fogja S kereszteket rak belőlük. Cséphadaró Péter és Szelelő Mariska Befejezték Ezután a komái mind elindultak A ház urához, a gazdához és mondák: Gazduram, kész az aratás El is kellene szállítani És másnap korán reggel Elkezdték hordani A szérűbe vitték. Akkor Cséphadaró Péter megforgatja a szérűt Gereblye György a fogai közé veszi És Szelelő Mariska a nyelvére veszi A szélbe szórja És dsztán esik vissza Ahogy az Úristen adta Fűrész János könyökölve Szépen kiválogatja Ezután a ház ura, a gazda Megtölti a zsákokat búzával Elment a malomba Hazavitte a lisztet a háziasszonynak, Hogy még ma készítse el Ekkor a ház gazdája mondja Várjatok éhesek Mert ti is kaptok. A méhkeréki és a körösszakáli turkajárás szokása között, miként a fentiekből kitűnt, alig van eltérés. Lényegében főbb vonásaikban megegyeznek a többi erdélyi román változatokkal is. A turkamaszk, az állatot alakító személy öltözete esetenként legfeljebb csekély egyéni, alkalmi változást mutat. Jól megfigyelhető, hogy a turkajárás két különálló részből áll. Mind tartalmi, mind formai tekintetben észlelhető a különbség. Az első, kevésbé dramatikus részben az alkalomhoz illő sajátos kolinda szövegeket adnak elő. Ezek vallásos tartalmú legendaszerű történetek. A második részben a bíró alakítója a vetés, az aratás eseményét mondja el rendkívül finom, lírai hangvételű szavakkal. A bihari és a békési románok ma már lényegében csak emlékezetből rekonstruálható karácsonyi kecskemaszkos szokásában felfedezhetjük mindazokat a szálakat, amelyek összekötik az erdélyi